Az SM ma még gyógyíthatatlan, a károsodott idegrendszert nem tudják helyreállítani. A szakértők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a lehető leghatékonyabb terápiát kell elkezdeni, mihelyst az SM diagnózis bebizonyosodik. A gyógyszeres kezelés célja rövidtávon a heveny tünetek gyors megszüntetése (remissziója) és a tünetmentes periódus megnyújtása. Hosszútávon a relapszusok számának és a neurológiai deficit mértékének a csökkentése, [&hellip
Az SM ma még gyógyíthatatlan, a károsodott idegrendszert nem tudják helyreállítani. A szakértők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a lehető leghatékonyabb terápiát kell elkezdeni, mihelyst az SM diagnózis bebizonyosodik. A gyógyszeres kezelés célja rövidtávon a heveny tünetek gyors megszüntetése (remissziója) és a tünetmentes periódus megnyújtása. Hosszútávon a relapszusok számának és a neurológiai deficit mértékének a csökkentése, a károsodás ütemének lassítása. A kórlefolyástól függetlenül mindig cél az adott tünet kezelése.
Az alkalmazott gyógyszerek 3 kategóriája
Gyulladáscsökkentők: a relapszus heveny tüneteit enyhítik, de sem a betegség háttérfolyamatait, sem a kimenetelét nem változtatják meg. Ezek általában ún. kortikoszteroidok.
Immunterápiák: a központi idegrendszert “megtámadó” immunsejtek aktivitását csökkentik, így befolyásolják magát a kórlefolyást is. Az immunmoduláns és immunszuppresszív szerek tartoznak ide.
Tüneti kezelés: a nem relapszusfüggő egyéb tünetekre hatnak. Az alapbetegség lefolyását nem befolyásolják, ám az életminőség szempontjából elengedhetetlenül fontos szerepük van.
Immunszupresszív szerek
Az immunszuppresszív szerek “elnyomják” a szervezet immunreakcióját, megakadályozzák, hogy az immunitásban szerepet játszó fehérvérsejtek egymást károsítsák, illetve saját sejteket támadjanak meg.
Egyes autoimmun betegségek esetén, mint pl. a reumatoid artritisz vagy a pszoriázis, bizonyított kedvező hatásuk. A szintén autoimmun eredetű SM-ben valószínűleg lassítják az állapotromlást, azonban csak akkor szokták adni, ha a kórkép az immunmoduláns terápia ellenére romlik.
Súlyos mellékhatásaik lehetnek, alkalmazásuknál nagy körültekintéssel kell eljárni. Bár a daganatterápiában használt szerek közül az azatioprin, mitoxantron, esetenként a ciklofoszfamid és a metotrexat is hatékonynak mutatkozott az SM előrehaladott formáiban, csupán a natalizumab és a mitoxantron alkalmazása engedélyezett külön az SM kezelésére.
Interferon beta
Különböző interferonok léteznek, melyek az SM gyulladásos folyamataiban eltérő szerepet játszanak. Az interferon-beta az immunreakció mérséklésén keresztül csökkenti a betegség aktivitását. Az immunmoduláns szerek csoportjába tartoznak, szerkezetüket tekintve kis fehérjék vagy glikoproteinek melyek “hírvivő” anyagként befolyásolják az immunválaszt.
Két típusa:
1. interferon-beta 1a: rekombináns géntechnikával állítják elő emlős sejtekben
Az interferon-beta 1a kémiailag és biológiailag hasonló az emberben természetesen előforduló interferon betahoz. Emlős sejtekben állítják elő, nagyon hasonló a természetes interferonhoz. SM kezelésére jelenleg két interferon beta 1a készítményt használnak. Hatásmechanizmusa összetett: gátolja a T sejtek (fehérvérsejt) vándorlását, megszakítja az aktiválódásukat és burjánzásukat. Ezáltal nemcsak az SM tüneteit enyhíti, hanem magát a kóros alapfolyamatot is kezeli.
2. interferon-beta 1b: rekombináns géntechnikával állítják elő baktériumokban
Baktériumokban termelik és különbözik az emberben természetesen előforduló interferon betától. Egyetlen ilyen gyógyszer érhető el.
Az interferon beta-1a és IFN beta-1b közti különbség a klinikai gyakorlatban az adagolásban, hatékonyságban és tolerálhatóságban jelentkezik.
Glatiramer acetát
A glatiramer acetát mesterségesen előállított (szintetikus) polymer, az emberi szervezetben nem fordul elő. Összetétele hasonlít a velőshüvely elemeiéhez, hárítja és mérsékli az itt ható autoimmun reakciót.
Öninjekciózás
A bőr alá fecskendezhető (szubkután) injekciók alkalmasak arra, hogy a betegek saját maguknak adják be az orvos vagy nővér útmutatása alapján, lehetőség szerint a beadást könnyítő eszközzel. A betegséget módosító gyógyszerek (disease modifying drug, DMD) nemcsak hatásukban, hanem a dozírozásban, beadás módjában és a beadás sűrűségében is különböznek egymástól.
A terápia kezdetekor a nővérek megtanítják az SM-es betegeknek az injekció helyes beadását, és ezt a későbbiekben is ellenőrzik. A beszúrás helyén kialakuló reakciók gyakoriak, de enyhék, a kezelést általában nem kell abbahagyni.
Kortikoszteroidok
Az SM-es epizód (‘shub’) terápiájában erős gyulladáscsökkentő hatással bíró szereket, kortikoszteroidokat adnak szájon át vagy intravénás injekcióban. A kis dózisban, hónapokon át tartó (ún. fenntartó jellegű) szteroidkezelés nem javasolt, mert hosszútávú kedvező hatása nem bizonyított, viszont súlyos mellékhatásokkal járhat.
Forrás: www.sminfo.hu
