Tragédiák egész sora sújtja Majercsikékat
2010. július 01., csütörtök
A csapássorozat nyolc éve kezdődött Majercsikéknál a rejtélyes autóbalesetet szenvedett édesapa halálával. Aztán az édesanya és a fiú gyógyíthatatlan betegségével folytatódott. A 29 éves Gábor bármikor tolószékbe kerülhet, ezért mihamarabb kiköltöznének a második emeleti lakásból.
Még végighallgatni sem lehet könnyek nélkül a mosonmagyaróvári Majercsikékat ért tragédiákat. A magára maradt édesanya és fia szavaiból mégis erő, az élni akarás sugárzik. Szükségük van egymásra: a sorozatos sorscsapások mellett gyógyíthatatlan betegek. A szklerózis multiplexszel küzdő fiatalember bármikor tolószékbe kerülhet. Ezért is gondolkodnak azon, hogy mielőbb elcseréljék a második emeleti téglalakást egy földszintire vagy egy kis házra. A fiú számára börtön lenne a lift nélküli lakás, egy kerekes székkel is megközelíthető otthonra vágynak. Na, de menjünk sorjában...
– Nyolc éve még nagy tervek vezéreltek bennünket. Egy helyi bútorboltban dolgoztam, a férjem Ausztriában vállalt munkákat, keresett szakember volt autószerelőként – kezdi az édesanya, Szalay Erzsébet. A család már javában fontolgatta, hogy a városközponti, második emeleti lakásukat eladják és egy kényelmesebb házba költöznek. Azonban egy tragikus, máig titokzatos autóbaleset felülírta az álmokat.
– 2002. augusztus 27-én a férjem, Gábor autóbalesetben halt meg Felső-Ausztriában. Máig számos rejtély övezi ezt az esetet, amibe nem tudunk belenyugodni – mondja az asszony, miközben hajszálpontosan ecseteli a tragédia körüli pillanatokat. Nem értik, hogy miért nem boncolták fel a halála után a férfit – aki vélhetően agyvérzése miatt ment át a szemközti sávba és ütközött össze egy teherautóval –, miért nem készült szakértői vizsgálat, hová tüntették el az autóroncsot, miért nem kaphatta meg a család az édesapa, férj halála után annak ruháit, miért veszett nyoma a
karórájának, a tárcájából a pénznek.
A tragédiát követően erősödött föl az édesanya gyógyíthatatlan emésztőrendszeri betegsége, 2004-ben pedig a fiúról kiderült: szklerózis multiplexben szenved. A család sorsát tovább nehezítette, hogy a nagypapa is halálos autóbalesetben hunyt el, a nagymama ezért öngyilkosságot kísérelt meg.
– Szemideggyulladással fordultam neurológushoz, aki megállapította, hogy gyógyíthatatlan autoimmun betegség, szklerózis multiplex miatt érzem rosszul magam. 2008 körül kezdődött a bal felem zsibbadása, mára ez a remegéssel és bizsergéssel társuló érzés mindkét lábamra átterjedt, romlik az egyensúlyérzékem – panaszolja a 29 éves Gábor. A lépcsőn nem tud úgy felmenni, hogy meg ne botlana, a sötétben egyáltalán nem tud közlekedni. Az infúziós kezelések után egy igen drága, várólistás injekcióval lassítják a leépülését. Merthogy gyógyítani még nem lehet.
Eleinte a munkahelyét – három évet dolgozott gépkezelőként egy helyi tejüzemben – kellett otthagynia, ugyanis az orvos javaslata szerint kerülnie kell a meleg, poros levegőt, a magasban végzett munkát. Aztán lassan a barátok is elmaradoztak, na meg a kilók. A 176 centiméteres fiatalember ma már alig 55 kilogramm. Étvágya sincs. Nyugtatók, hangulatjavítók tartják a lelket mindkettőjükben.
– Látom, kell neki a segítség, amikor meg én érzem magam rosszul, ő támogat. Gábor ugyan még nem szorul tolószékre, de bármelyik pillanatban romolhat az állapota, ezért nem szeretnénk az utolsó pillanatra hagyni a lakáscserét. Nézelődünk az interneten is, nincsenek nagy vágyaink, fontos, hogy a fiam könnyebben tudjon majd közlekedni, ne legyen a négy fal közé zárva, el tudja magát látni – magyarázta az édesanya. Hitelfelvételre nem lenne lehetőségük, ezért egy vidéki otthonnal is elégedettek lennének.
Mészely Réka riportja a Kisalföld című megyei napilapban jelent meg, a szerző az MSMBA sajtópályázatán is részt vett írásával.