Túlélési esélyek javulása a betegek körében: hogyan élhetünk tovább?
2011. július 16., szombat
Annak ellenére, hogy az SM önmagában nem halálos betegség, a teljes lakossághoz képest csaknem egy évtizeddel alacsonyabb a betegek átlagos várható élettartama – mutatott rá számos korábbi tanulmány. Az adatok ugyan azt bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedek során javultak az SM-ben szenvedők életkilátásai, a kérdés azonban az, ez a javulás vajon az átlag népességben is tapasztalható növekedésnek vagy más tényezőknek is köszönhető-e?
Dániai betegadat-elemzések során azt tapasztalták, hogy a dán SM betegek életkilátásai jelentősebb mértékben növekedtek az elmúlt évtizedek folyamán, mint amilyen növekedési arány volt tapasztalható a kontrollcsoportként vizsgált teljes dán lakosság körében. Feltételezhető, hogy a betegség lefolyását módosító kezelések elterjedése, a diagnosztika fejlődése, a komplikációk és a tünetek enyhítésének lehetősége egyidejűleg járult hozzá az életkilátások javulásához - hangzott el az Európai SM Rehabilitációs Centrumok Hálózatának (RIMS) éves konferenciáján Finnországban.
A nőknél tapasztalható nagyobb életnyereség, ám a teljes népességhez képest így is átlagosan 10-12 év élettartam-veszteség mutatható ki – az elvesztett életévek száma a későbbi életkorban diagnosztizált SM betegeknél az átlagosnál magasabb. Mindez igazolja a betegség korai szakaszban való felismerésének és a terápia mielőbbi megkezdésének szükségességét.
Az eddigi kutatásokból nem derül ki a betegek szempontjából leglényegesebb tényező: a teljes várható élettartam növekedése révén hosszabbodik-e a betegség jól karbantartható, kisebb korlátozottsággal együtt járó időszaka vagy ez a hosszabb túlélés csupán az erősen kiszolgáltatott, aktív betegállapotot jelentő időszakot hosszabbítja-e meg? A nyitva hagyott kérdés miatt további vizsgálatok szükségesek.
Kapcsolódó cikkek:
Valótlan kép az SM betegekről
Megvan az öregedés első pillanata?