2010. október 27. | Tudomány

A következő években várhatóan sorra jelennek meg az SM kezelésére szolgáló új gyógyszerek a terápiás kínálatban, igaz, ezek sem gyógyítást, hanem hatékony kezelést ígérnek. Egyes készítmények új hatóanyaggal veszik fel a harcot a kórral, másoknak az adagolási módja változhat. Tablettás, injekciós, infúziós gyógyszerek egyaránt vannak klinikai vizsgálati fázisban, s ha a kutatások visszaigazolják eredményességüket és biztonságosságukat, bevezethetik azokat a piacra.

Prof. dr. Illés Zsolt, a pécsi Neurológiai Klinika orvos-kutatója nemcsak a jelenlegi és várható terápiákról adott átfogó áttekintést, a ma és a holnap lehetőségei mellett felvázolta az új gyógyszerek alkalmazhatóságának korlátait is.

– Önmagában nem az a baj, ha egy betegség nem gyógyítható, a kihívás abban rejlik, legalább hatékonyan kezelhető-e – kezdte egy első hallásra meglepő kijelentéssel áttekintését prof. dr. Illés Zsolt.
Magyarázatképpen hozzátette: a sok embert érintő betegségeknek egy jelentős része sem gyógyítható, hiszen például a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a szívbetegségek egy tekintélyes hányada is gyógyíthatatlan betegség, sőt folyamatos gyógyszeres kezelés nélkül hamar százezrek halálához vezetne – mégsem tekintünk rájuk úgy, mint halálos kórokra. Ezek akár évtizedeken át kordában tartható betegségek, s a korszerű terápiák révén az érintettek majdnem úgy élhetnek, mintha nem is lennének betegek.
A rákkutatásban is fellelhető ez a tendencia: amit nem tudnak meggyógyítani, próbálják krónikus betegséggé szelídíteni, igaz az egyes daganattípusoknál egyelőre igen eltérő eredményességgel.

Támadáspontok felkutatása

Az SM-ben három fő folyamatot kellene egy időben gátolni: a gyulladást, a velőshüvely sorvadását és az idegrost pusztulását, hiszen e folyamatok együttesen felelősek az állapotrosszabbodásért, azaz a relapszusért és a progresszióért. A gondot az okozza, ma még a kutatók sincsenek pontosan tisztában azzal, hogy e tényezők miként függnek össze egymással. Egyes betegekben más-más dominál, s nincs olyan terápia, ami mindhárom fronton egyszerre képes megfelelően működni.
Az előadó a gyógyszeres terápiák két nagy csoportját különítette el. Az egyikbe azokat sorolta, amelyek több támadásponton egyszerre, ám különböző mértékben igyekeznek hatást kifejteni, elsősorban a gyulladást gátolni. Ezek miután kevésbé specifikusak és szelektívek, hatékonyságuk korlátozott. Nagy előnyük viszont, hogy kevésbé gátolnak fontos élettani funkciókat, ezért azután hosszabb távon is biztonságosan alkalmazhatók – a ma használt SM gyógyszerek többsége ebbe a kategóriába tartozik. Ezzel szemben az úgynevezett ellenanyag-terápia egyet-len molekulát támad, azaz pontosan célozható, ezért nagyon hatékony, ezzel együtt viszont fontos élettani funkciókat gátolhat, ami súlyos mellékhatások kockázatát rejti.

Többlépcsős vizsgálatok

A kifejlesztett molekuláknak kis töredékéből lesz hatóanyag, a hatóanyagoknak pedig hosszú évek elteltével is csak néhány százalékából válhat gyógyszer. Egy-másfél évtized telik el ugyanis addig, amíg egy ígéretes hatóanyagból törzskönyvezett gyógyszer lesz. Ennek az a magyarázata, hogy számos kontrollon és vizsgálaton kell keresztülmennie, mire bebizonyosodik egy terápiáról, hogy valóban hatékony és biztonságos. A betegek bevonásával történő tesztelést megelőző, úgynevezett preklinikai vizsgálatok során laboratóriumokban és állatkísérletek révén tesztelik a gyógyszerjelölt hatóanyagokat, majd a klinikai humán vizsgálatokat is csak fokozatosan terjesztik ki egyre nagyobb körre.
Az I-es fázisban néhány tucat résztvevő bevonásával szinte csak a biztonságosságra figyelnek, a II-es fázisban több beteggel még mindig a biztonságosság, illetve a megfelelő dózisbeállítás van fókuszban, de már figyelnek a hatékonyságra is, amit igazából viszont leginkább a III-as fázisban tesztelnek, amikor már világszerte több száz, több ezer önkéntes beteget vonnak be a kipróbálásba. Egy-egy fázis hónapokig, évekig is eltarthat, mire megbízhatóan értékelni lehet az eredményeket – ez az oka annak, hogy olyan sokáig tart egy-egy gyógyszer bevezetése. Az idő csak a biztonságosság rovására lenne lerövidíthető, ezt pedig a feltételezett hatékonyság ellenére sem szabad felvállalni, az engedélyező hatóságok és a gyógyszercégek nem is vállalják fel a kockázatot.

A biológia nem matematika

– Mindig zavarban vagyok, ha egy beteg azt kérdezi, mennyire lesz hatékony a nála alkalmazott gyógyszer. A bizonytalansági tényező abból adódik, hogy a véleményünket saját tapasztalatainkon túl mindig a klinikai vizsgálatok publikált eredményeire alapozzuk, ott viszont átlagot mérnek. Az tehát tudható, hogy azok a betegek, akik a kísérleti tanulmányokban kapták a javasolt gyógyszert, átlagosan jobban jártak, mint a kontrollcsoport tagjai, akik nem kapták, ám ezen belül nem lehet megmondani, hogy egy-egy konkrét páciensnek mennyire fog beválni. Lesz olyan beteg, akinek azonos mellékhatások mellett csak 5 százalékban lesz hatásos, lesz akinek 30, másnál 80 százalék lesz ez a mérték – érzékelteti Illés Zsolt, hogy mivel minden emberi szervezet különböző, s a betegség mechanizmusa is más lehet, matematikai pontossággal semmi sem jelezhető előre, legfeljebb valószínűsíthető.
A kutatásokba nemcsak teljesen új hatóanyagokat vonnak be. A kiszerelések vagy az adagolási forma megváltozásánál ugyancsak le kell folytatni az ellenőrző vizsgálatokat. Ez vonatkozik arra is, amikor egy már meglévő gyógyszert szeretnének más betegségre vagy betegségstádiumra kiterjeszteni, esetleg más hatóanyaggal kombinációban alkalmazni. A vizsgálatok során dől az is el, hogy egy új gyógyszert vagy kombinációt azonnal, tehát első vonalban megkaphatnak-e a betegek vagy csak másodvonalban alkalmazható, vagyis ha az első vonalban lévő készítmények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Ötféle tabletta versenyben

Illés Zsolt elmondta: ötféle tabletta klinikai vizsgálata, illetve engedélyeztetése jár olyan stádiumban, hogy immár belátható időn belül lehet velük számolni.
Két – időben előrébb tartó – hatóanyag esetén már lezárták a III-as klinikai fázist, ezeknél egyaránt bizonyították az éves relapszus csökkenésében és a progresszió esélyének mérséklésében elért hatékonyságot. A potenciálisan felmerülő mellékhatások miatt viszont várhatóan a gyógyszerek nem első adandó készítményként, hanem másodvonalban, és szoros orvosi kontroll mellett lesznek alkalmazhatók. A kettő közül az egyik tablettát egyébként naponta kellene bevenni, a másikat pedig csak 8-20 napon át kellene szedni egy évben, s mindkettő teljesen kiváltaná az injekciót. (A szakaszosan alkalmazandó tablettáról a kecskeméti fórum után, szeptember második felében látott napvilágot a hír: az európai gyógyszerügyi hatóság szerint a tabletta előnyei az SM-ben nem múlják felül a gyógyszer rizikóját, így egyelőre nem támogatják európai forgalmazását. A kiterjesztett és utánkövetéses vizsgálatok tovább folynak.)
A másik három készítménynél ezekben a hónapokban zárulnak le a III-as vizsgálati fázisok, ha minden rendben megy, akkor ezek 2-3 éven belül részei lehetnek a terápiának. Az új hatóanyagokról MR vizsgálattal már kimutathatók voltak a kedvező hatások, ám a több ezer beteget bevonó értékelő publikációkra még várni kell, hogy részleteket lehessen megtudni. E három immunmoduláns mindegyikét szintén napi egy-egy tabletta formájában kapnák meg a betegek. (Az engedélyezésen túl kérdés lesz persze az egyes gyógyszerek társadalombiztosítási finanszírozása is, ami végeredményben minden országban meghatározza a gyógyszerek hozzáférhetőségét.)

Nincs mindenben eredmény

Az előadó a szájon át szedhető (orális) gyógyszerek mellett egy vizsgálat alatt lévő, infúzióban adott kombinációs terápiát és egy évi 10 napos kezeléssel járó, ugyancsak infúziós hatóanyagot is említett, mint olyan gyógyszeraspiránst, amelyről még vélhetően fogunk hallani.
Illés Zsolt megjegyezte: a jelenleg elérhető, s az újonnan említett terápiák mindegyike is az SM úgynevezett relapszáló-remitáló, tehát javuló-rosszabbodó hullámzásokkal kísért fázisában hozhat eredményt. A szekunder progresszív, azaz lassan, de folyamatosan romló stádiumban lévő betegek számára tovább- ra sincs elérhető közelségben hatékony gyógyszer. A pécsi professzor ugyanakkor azzal biztatott: próbálkozások ezen a téren is zajlanak világszerte. Sok ígéretes molekula kutatása folyik, illetve a kutatók több felvetést és tudományos megközelítést is vizsgálnak, amelyek a gyulladás mérséklése mellett a velőshüvely pusztulásának gátlását vagy új velőshüvely felépítésének serkentését és a neuroprotekciót célozzák.

Forrás: SejtMag Magazin – B. Papp László

Kapcsolódó cikkek:
Kezelhető lesz egyszer műtéttel az SM?
Hová kerülnek a hazai gyógyszerek?
Alig jelentik a gyógyszerek mellékhatásait
Kinek jusson korszerű gyógyszer?
Gyógyszerfejlesztés: küzdelem az idővel