Cseppnyi Önbizalom! Ez a fantázianeve annak a programnak, amelyet tíz éve indítottak útjára annak érdekében, hogy senki se szégyenkezzen a vizelettartási problémák miatt és a társadalomban is váljon nyílt beszédtémává a kérdés. „A 40 év feletti nők mintegy 15 százaléka napi szinten tapasztal vizelettartási panaszokat” – írta a program tájékoztatója. Ezek szerint sokkal szélesebb kört érint a probléma, mint gondolnánk, csak a panaszok tabuként való kezelése miatt nem esik elég szó a megoldási lehetőségekről. A férfiaknál kisebb ugyan az inkontinencia aránya, de így is százezreket érint. A vizelettartási gondokban nincs semmi szégyellnivaló, ezért ha SM betegség kapcsán merül fel ezzel kapcsolatos probléma, azt halogatás nélkül ugyanúgy meg kell beszélni az orvossal, mint bármely más panaszt.
Az SM betegek döntő többsége szembesül előbb-utóbb vizelési problémákkal. Gyakran a vizelet visszatartása nehezített, amikor a telődő hólyag feszülése sürgető, parancsoló ingerként jelentkezik, a reflexes vizeletürítést nem lehet tudatosan megakadályozni. Máskor ennek az ellenkezője fordul elő: csak nehézségek árán, műfogásokkal sikerül elindítani a vizelést, ám olykor még így is jelentős mennyiségű vizelet (retenció) marad benn.
Kezdjük a vizelettartási (inkontinencia) gondokkal. A tüneteknek több fokozata van a vizeletcsepegéstől a hirtelen nyomásváltozáskor (nevetés, köhögés, tüsszentés, futás, emelés) bekövetkező elcsurranáson át az idegrendszer működési zavaraiból adódó, folyamatos szivárgásig, ami részleges vagy teljes vizeletvesztést is okozhat. Hiperaktív hólyag szindrómáról akkor beszélünk, amikor a hólyagfal izomzatának hirtelen, reflexes megfeszülése, vagy a hólyag nyálka- hártyájának fokozott ingerlékenysége miatt naponta akár több alkalommal is sürgető, hirtelen fellépő, olykor visszatarthatatlan vizelési inger lép fel.
A hatékony kezelés alapja minden esetben kivizsgálás, a pontos diagnózis. Tisztázni kell a közvetlen kiváltó okokat, azt, hogy a panaszoknak van-e közük az SM-hez, ugyanis mind nőknél, mind férfiaknál, más mechanizmus is állhat a háttérben. A gyógyszeres kezelést ideális esetben urológiai konzultáció előzi meg, melynek fontos kiegészítője a hólyag tároló kapacitását, a hólyagban kialakuló nyomásviszonyokat, és a záróizom hatékonyságát is pontosan meghatározó urodinámiás vizsgálat. Ekkor katéteren keresztül steril folyadékkal töltik fel a hólyagot, miközben észlelik a nyomásváltozásokat és a záróizom aktivitását.
Számos gyógyszer áll a rendelkezésünkre, melyek csökkenteni képesek a fokozatosan telődő hólyag falában található nyomásérzékelő receptorok érzékenységét. A betegek egy részénél szakszerű, kitartó gyógytornával is jelentős eredmények érhetők el. Fontos a folyadékbevitel megfelelő ütemezése, a hólyagizomzat aktivitását serkentő koffein- és alkoholtartalmú italok kerülése. Túl kevés folyadék fogyasztása viszont kiszáradást, akár vérkeringési zavarokat is okozhat. Létezik olyan hormontartalmú orrspray, amivel órákra csökkenteni lehet a vizelet termelődését, ezáltal fontos elintéznivalók, rendezvények, utazás, családi vagy baráti programok idején könnyebben kontrollálható a vizelet visszatartása, csökken a szivárgás kockázata is.
A személyes higéniát egészségügyi betétek, akár fehérneműként is használható pelenkák segíthetik. Ezek a termékek akár három liter vizeletet is képesek észrevétlenül, a szagokat is elfedve felszívni. A biztonságérzetet javítja, ha az inkontinenciával küzdő beteg rendelkezik egy térképpel a szükség esetén igénybe vehető nyilvános WC-k (közlekedési csomópont, étterem, bevásárlóközpont stb.) megközelíthetőségéről.
A hólyagban visszamaradó, akár több deciliter vizeletben könnyen megtelepszenek a kórokozók, ami krónikus húgyúti fertőzéshez, vagy akár a vesemedencegyulladáshoz vezethet. Vizeletpangást okozhat, ha károsodik a hólyagot kiürítő izomzat és a záróizmok működését összehangoló idegi kapcsolat. A hólyagfal által kifejtett erőlködés így akadályba ütközik és visszaáramlást idézhet elő a vesék irányába, ami a fertőzésveszélyen túl hosszabb távon vesekárosodást is okozhat. Szintén súlyos gondot okozhat az érző beidegzés károsodása, ebben az esetben a hólyagfalban a halmozódó vizelet ellenére sem alakul ki vizelési inger. A hólyag emiatt abnormális méretűre is kitágulhat, aminek elhanyagolt esetekben ugyancsak vesekárosodás lehet a következménye.
A kezdődő, enyhe tünetekről is be kell számolni a kezelőorvosnak. Időről-időre indokolt laboratóriumi vizeletvizsgálatot végezni, mert a fehérvérsejtek vagy a genny jelenléte figyelmeztető jel lehet. Súlyosabb esetekben szóba jöhet a húgycsövön át vagy a szeméremcsont felett bevezetett állandó hólyagkatéter beültetése is, ám ezek is hordoznak fertőzési kockázatot. Alternatíva lehet az önkatéterezés megtanulása tiszta körülmények között. Ettől ugyan kezdetben gyakran ódzkodnak a betegek, ám ha izommerevség vagy kézremegés nem akadályozza a műveletet, viszonylag hamar a napi rutin részévé válhat a módszer. A vizelet savanyítása gátolja a baktériumok elszaporodását, erről is érdemes a kezelőorvossal beszélni.
A cikk a Multiplex Magazin 2022/2. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
