2010. szeptember 3. | Tudomány

Nem működik megfelelően hazánkban a gyógyszermellékhatások jelentése: míg Magyarországon átlagosan egymillió lakosonként 70-80 bejelentés érkezik évente a hatósághoz, addig más fejlett országokban ennek a többszöröse, Új-Zélandon például 800 – derül ki egy nemrég megjelent tanulmányból. Pedig ez rendkívül fontos volna, mert becslések szerint a kórházba kerülő betegek öt százalékát gyógyszermellékhatás miatt kell kezelni.

Noha az elmúlt években emelkedett a gyógyszermellékhatásra vonatkozó bejelentések száma Magyarországon, a fejlődés csak önmagunkhoz képest jelentős. Míg a fejlett országokban egymillió lakosonként 200-500 jelzést tartanak ideálisnak és reálisnak, addig hazánkban ez a szám csak 70-80 körül mozog – hívta fel a figyelmet több szakember a Gyógyszerészet című szaklapban megjelent tanulmányban. A közleményről a Magyar Nemzetben megjelent híradást a Magyar Gyógyszerészi Kamara is közzétette.

Nem azért, mert nálunk kevesebb gyógyszert szednek a betegek, vagy ritkábban okoznak mellékhatást a készítmények, hanem azért, mert egyelőre nem működik megfelelően a rendszer. Nem jelentik, vagy esetleg fel sem ismerik a problémát, akiknek ez a feladatuk volna. Törvényi kötelezettsége egyébként a terméket forgalmazó gyógyszercégnek, az orvosnak és a gyógyszerésznek is megtenni a bejelentést, ha megbizonyosodik – vagy akár csak igen valószínűnek tartja -, hogy az orvosság okozta a beteg nemkívánatos tünetét.

A szerzők emlékeztetnek egy gyógyszercég által végzett felmérésre is, amelyből kiderül: az orvosok és a gyógyszerészek még nem érzik fontosnak a mellékhatások bejelentését hazánkban. A megkérdezettek 95,5 százaléka arról számolt be, hogy észlelt már valamilyen mellékhatást, de – szakterülettől függően – 50-80 százalékuk még soha nem jelentette azt. 54 százalékuk egyébként nem is tartotta fontosnak, hogy ezt megtegye – állapították meg.

A legtöbb mellékhatást egyébként a medicinák gyártói jelentik. A második helyen a kórházi orvosok állnak, feltehetőleg azért, mert közülük sokan részt vesznek klinikai vizsgálatokban, és nagyobb rutinjuk van a nem kívánt hatások felismerésében. Másrészt gyakrabban találkoznak súlyosabb tünetekkel, amelyekről könnyebb eldönteni, hogy az lehet-e egy gyógyszer mellékhatása. Utánuk következnek csak a háziorvosok – noha “első szűrőként” kellene működniük, hiszen elsősorban ők kerülnek kapcsolatba a betegekkel. Ugyanilyen fontos lenne a gyógyszerészek feladata, az általuk és a betegek által tett bejelentések száma azonban elenyésző – olvasható a tanulmányban.

Pedig nagyon fontos feladat ez. Ennek alátámasztására a szakemberek különféle nemzetközi adatokat említenek: például azt, hogy a kezelt betegek 5-10 százalékánál jelentkezik valamilyen gyógyszermellékhatás, s ez indokolja a kórházi felvételek öt százalékát is. vagy azt, hogy az EU-ban ez az ötödik leggyakoribb halálok, évente csaknem 200 ezer haláleset hozható összefüggésbe a mellékhatásokkal, az ezek miatt keletkező többletköltség pedig évente mintegy nyolcvanmilliárd euróra becsülhető az EU-ban. Az elmúlt húsz évben egyébként a gyógyszerek négy százalékát mellékhatások miatt vonták ki a forgalomból.

A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy csak a mellékhatás-bejelentésekkel biztosítható az egyre bővülő gyógyszerkincs biztonságos alkalmazása.
A nemzeti hatóságok feladata egyébként kiépíteni és fenntartani a saját jelentési és elemzési rendszerüket. Biztosítaniuk kell továbbá a beérkező információk elbírálását, s adott esetben a szükséges lépések meghozatalát. Akár szűkíthetik azon betegségek körét, amelyeknél egy adott készítmény alkalmazható, vagy szigoríthatják a szerek felhasználásának feltételeit, például vénykötelessé teheti azokat. végső esetben pedig ki is vonhatják a medicinát a forgalomból.

Kapcsolódó cikkek:
Sok a tévhit az alternatív készítményekről
Kinek jusson korszerű gyógyszer?
Rákkutatás a betegek részvételével