Milyen a jó gyógytorna? Milyen az SM-re szabott hatékony mozgásforma? Miért kell minden nap tudatosan gyakorolni? Ezekről a kérdésekről osztotta meg szakmai tudását és személyes tapasztalatait Réfy Hanna gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, a ReHaFizio Youtube-csatorna alapítója. Mondatainak hitelességet ad, hogy önmaga is már mozgáskorlátozottságot okozó primer progresszív SM betegséggel él, így egyszemélyben testesíti meg a külső segítő szakembert és a korlátokhoz alkalmazkodni kénytelen beteget.
Optimális az lenne, ha minden SM beteggel rendszeresen, személyesen foglalkozna gyógytornász. Ám attól, hogy ez ma nem reális idehaza, még nem szabad feladni azt, hogy mindenki tehet önmagáért. Az eredményességhez egyébként is kevés a gyógytornász: a kulcs a beteg. „Senki nem tud helyettünk mozogni. Kaphatunk sok mindenben segítséget, de erőt venni önmagán, elhatározásra jutni és nap mint nap mozogni mindenki csak önmaga tud” – szögezte le egyik tételmondatát Réfy Hanna. Kifejtette: heti 1 óra gyógytorna hasznos lehet, ám azon a héten van további 167 óra. Ha ez utóbbi időben nem gyakorol valaki rendszeresen, igen korlátozott lehet a pozitív hatás. A mozgásformáknak ugyanúgy szervesen bele kell illeszkednie a hétköznapokba, mint a fogmosásnak, a tisztálkodásnak vagy a vízivásnak.
Réfy Hanna
– Nekünk az idegrendszerünket kell elsősorban edzeni, hiszen nem az izmaink a gyengék, hanem az út a kátyús az agyunk és az izmaink között. A sérült idegpályáink olyanok, mint egy megtépázott függőhíd: még nem szakadt le, megvan az összeköttetés, de hiányzik a korlát és a padlózata is hiányos. Ezért ezen a függőhídon lassabban, bizonytalanul lehet átjutni, ám amíg a két part között megvan a kapcsolat, mégiscsak át lehet jutni rajta! Az SM által az idegszálakon okozott károsodásokat még nem tudjuk meggyógyítani, viszont az egymás közötti összeköttetéseket lehet fejleszteni, ez pedig nem más, mint maga a tanulás folyamata. Tudatos, kitartó munkával lehet esély arra is, hogy javítsunk a teljesítményünkön. Persze ennek az SM előrehaladása ellene dolgozik, emiatt lehet, hogy nem fejlődünk, „csak” tovább megőrizzük egyes készségeinket, de az sem kis teljesítmény! – biztatott a gyógytornász. Hozzátette: fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki. Lehet, hogy ez egyik betegnek egy erdei túra, egy másiknak pedig az, hogy állva el tud mosogatni, ám egyik cél sem kevesebb a másiknál. A hosszú távú siker másik záloga a motiváció fenntartása. Ez csak akkor fog menni, ha örömünket találjuk a választott mozgásformában, mert akkor a nehézségek ellenére is ki fogunk tartani mellette – érvelt Réfy Hanna.
Felidézte: amikor az SM diagnózist követő mély depresszióból felállva elhatározta, hogy újra mozogni fog, az első nap mindössze hat percet tudott tornázni, még a fejét sem tudta háton fekve megemelni. Innen jutott el odáig, hogy akár napi egy-másfél órát is tud edzeni. Bevallotta: neki sincs ehhez kedve minden nap, de megtapasztalta, hogy sokkal jobban érzi magát a bőrében, ha erőt vesz magán és végigcsinálja, amit eltervezett. Fegyelmezett, hetente egy pihenőnapot tart. Ebben persze számára versenyelőny, hogy – mint fogalmazott – a fejében a saját gyógytornászával van összezárva, aki nem hagyja lankadni.
Régen úgy gondolták, hogy az SM betegeknek nem szabad kimerítő fizikai aktivitást végezniük. Egyrészt úgy vélték, hogy mivel a betegséggel gyakran együtt jár a kóros fáradékonyság, ezért ha egy SM beteg sportol, tovább fokozódhatnak ezek a panaszok. Másrészt sokaknál tapasztalták, hogy a fizikai igénybevétel után a tünetek rosszabbodtak. Harmadrészt pedig a testhőmérséklet fizikai megterhelés miatti emelkedését szintén károsnak vélték. Ma már másként látja az orvostudomány. Először is a kóros fáradékonyság (fatigue) pihenéssel, tehát fizikai passzivitással kipihenhetetlen. Ellenben a rendszeresen mozgók ugyan elfáradnak, de ha kitartanak, a terhelhetőségük nő, a fáradékonyságuk idővel mérséklődik. Másodszor: mozgás után valóban előfordulhat kimerültség, ám ez átmeneti, nem okoz állapotrosszabbodást, a túlterhelés elkerülésével javarészt kivédhető, gyorsan regenerálódik a szervezet. Harmadszor: sokan valóban érzékenyebbek a melegre, a hőmérsékletük emelkedésére, de ez megfelelő mozgás választásával, szünetek beiktatásával, nyáron hideg vízben vagy légkondicionált helyiségben történő sportolással nagyrészt kiküszöbölhető. Ráadásul ahogyan alkalmazkodik a szervezet az edzésekhez, egyre inkább tolerálni képes a magasabb testhőmérsékletet is.
Dr. Rózsa Csilla
Dr. Rózsa Csilla, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház neurológus osztályvezető főorvosa egy korábbi nyilatkozatában úgy érvelt: „a sportolás javítja az izomerőt, az állóképességet, az egyensúlyérzéket, egészségesebbé teszi az anyagcserét, javítja a memóriával és az agy tanulási képességeivel összefüggő kognitív funkciókat, csökkenti a kísérőbetegségek, például az agyi érbetegségek kockázatát, emellett kihatással van az érzelmi állapotra is. Csökkenti a stresszt, a szorongást, javítja a közérzetet, mérsékli a depresszió tüneteit, a másokkal közös mozgás pedig a társas kapcsolatokat is erősíti. A kellemes mozgáson túl szükség van némi erőfeszítést igénylő igénybevételre, de nem szabad a végső teljesítőképesség határáig elmenni.”
A főorvos úgy folytatta: „az SM-nek nincs olyan kórformája és stádiuma, amikor ne adna előnyt a mozgás. Ez nemcsak a tünetmentesen élő, önállóan sportolni képes betegekre igaz, hanem akár az ágyhoz kötött SM betegekre is vonatkozik. Esetükben egyéni gyógytorna képes segíteni az életminőség javításában, hozzájárulhat például a fájdalomcsillapításhoz, az izommerevség vagy a vizelési panaszok csökkentéséhez. Két közel azonos állapotban lévő beteg közül mindig jobb helyzetben lesz az, aki napi szinten mozog, mint aki nem.”
Amint arra Réfy Hanna is kitért, a gyógytornának személyre szabottnak kell lennie, mert minden ember más, mások a lehetőségei, a szükségletei, az ügyessége, az ereje. A mozdulatoknak egyszerűeknek kell lenniük: fontosabb, hogy pontosan kivitelezzünk egy mozdulatot, a helyes irányba próbáljuk újrahuzalozni az idegszálainkat, minthogy bonyolult mutatványokkal próbálkozzunk és azokat helytelenül csináljuk. Olyan testhelyzetben célszerű gyakorolni, ami gyakran előfordul a mindennapokban, azaz álló, ülő, esetleg fekvő pozíciókban, és nem például négykézláb. A gyakorlatoknak is életszerűnek, funkcionálisnak kell lenniük: olyan mozdulatsorokra érdemes fókuszálni, amelyek begyakorlása túlmutat önmagukon és segít a mindennapok teendőinek elvégzésében.
Szakmai indokai vannak annak is, hogy miért fontos a gyakorlást pulzusszámnövelő, kardio gyakorlatokkal kezdeni: az agy vérkeringésének fokozása segíti, hogy az utána következő funkcionális gyakorlatok eredményesebbek legyenek. Kardio gyakorlatokon nem feltétlenül lépcsőn futást vagy ugrálókötelezést kell érteni: a pulzus felpörgethető akár kerekesszékben ülve is, például lendületes karkörzésekkel. „Legyenek horgonyok a napban, amelyekhez rutinszerűen kapcsolódik valamilyen mozgás: fogmosás után 5 perc egy fajta gyakorlatból, amíg felforr a tésztához a víz, 5 perc egy másik fajta gyakorlatból, amikor reklámot adnak a tévében, felállás és 10 perc egy harmadik fajta gyakorlatból. Ezzel is összegyűjthető napi 30-40 perc mozgás, ami ha nem is összefüggő edzés, de még így is éppen 30-40 perccel, azaz heti 4 órával több fizikai aktivitás, mintha valaki semmi sem csinál. Napi 5-10 perces etapokra pedig már senki nem mondhatja, hogy nem volt ideje vagy lehetősége rá. Nincs felmentés a torna alól!”
– A mozgás energiát igényel, de sokkal több energiát ad. Ez nem marketingfogás, hanem orvosilag bizonyított tény. A kitartó torna által legalább részben visszanyerhetők már elveszettnek hitt funkciók, hozzájárul a fizikai és a mentális életminőség javításához. Legalább részben visszaadja az életünk feletti kontroll érzését. A mozgás tehát valós terápiás eszközzé tud válni, ami semmilyen más mód- szerrel vagy gyógyszerrel nem helyettesíthető.
A cikk a Multiplex Magazin 2024/2. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
