Életének 63. évében meghalt Béres Jenő, a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány egyik alapító tagja.
Sok SM beteg ismerte Jenőt. Barátsága, nyitottsága, életigenlése miatt szerettek körülötte lenni az emberek: optimizmusával, példaadásával akkor is reményt és lendületet tudott adni másoknak, amikor éppen önmaga nem volt jól. Kobak kutyájával akkor is ott volt találkozókon, SM Napon, akár futóversenyen is, amikor már csak kerekes székkel tudott közlekedni. Nyilvánosan is szószólója volt annak, hogy nincs mit szégyellni az SM betegségen, mutatkozzon az meg bármilyen külsőségekben is. Hálás riportalany volt az újságírók számára: sosem utasította el, amikor bárki megkereste, hogy mesélje el, hogyan él SM betegként.
1961. április 15-én született, 31 évesen diagnosztizálták nála a sclerosis multiplexet. “Mikor elmondták, mi ez, egy kérdést tettem föl. Örökölhető? A gyerekeket féltettem. Megnyugtattak. A többi nem érdekelt. Nézőpont kérdése minden. Szerintem vannak szép dolgok is egy betegségben, ha az ember akarja, látja. És tanul. Én faragni, gyerekjátékot készíteni, vesszőt fonni és jógázni tanultam az elején. Mikor a jobb kezem elhagyott, megtanultam ballal írni, légpisztollyal lőni. Országos versenyen is érmet szereztem” – olvassuk vissza most korábbi mondatait.
Felnőtt gyerekei, családja, barátai, esztergomi ismerősei és alapítványunk minden tagja gyászolja. Ez a szomorúság viszont nem tetszene neki. Ezért inkább köszönetet mondunk azért, hogy élt és ismerhettük őt.
