Az 1990-es években vált rutin eljárássá a nagy dózisú szteroid lökésterápia az SM fellángolásainak mérséklésére, a szteroidok alkalmazása pedig összességében csaknem 75 évre tekint vissza az SM akut tüneteinek csillapításában. A szteroidok hatékonyan és gyorsan csökkentik a gyulladást, ezért a Magyar Neuroimmunológiai Társaság (MANIT) aktuális szakmai ajánlása szerint ma is ezek jelentik az első választást relapszus esetén. A szteroidkezelés elsősorban a tünetek gyorsabb javulását segíti, a betegség hosszú távú lefolyását önmagában nem változtatja meg. A szteroidok hasznosak, de mellékhatásuk is jelentős lehet, ezért lényeges, hogy a betegek értsék, mi miért történik, és mit tehetnek a kezelés idején önmaguk a javulásért.
Szteroidot akkor alkalmaznak SM-ben, ha relapszus zajlik, vagyis új idegrendszeri tünet jelenik meg vagy a korábbiak rosszabbodnak, legalább 24 órán át fennállnak, és nem láz, fertőzés vagy túlmelegedés magyarázza azokat. A MANIT szakmai ajánlása szerint ilyenkor – ha az orvos aktív kezelés mellett dönt – a nagy dózisú szteroidkezelést érdemes minél hamarabb elkezdeni. Ennek célja, hogy a fellángolás gyorsabban csillapodjon, és a felépülés hamarabb meginduljon.
A szteroid erőteljes gyulladáscsökkentő és immunrendszert fékező hatású. Csökkenti az erek áteresztőképességét, mérsékli az immunsejtek aktivitását és a gyulladásos hírvivő anyagok termelődését, helyreállítja a vér-agy gát védő szerepét, így az idegszövet körüli ödéma és a károsító folyamatok visszaszorulnak, a tünetek sok betegnél gyorsabban enyhülnek. A szteroidok használata azért indokolt, mert a súlyosabb relapszusok nemcsak átmeneti panaszokat okozhatnak, hanem maradandó funkcióromláshoz is vezethetnek. A gyors gyulladáscsökkentés segíthet mérsékelni az idegszövet károsodását és javíthatja a felépülés esélyét.
Dr. Rajda Cecília
– A nagy dózisú szteroid gyorsítja a tünetek javulását, de hosszú távon nem befolyásolja az SM lefolyását. Tehát nem „SM gyógyszer”, hanem az akut gyulladás csökkentésére szolgál. Akut relapszusban nincs érdemi különbség a különböző szteroidtípusok hatásossága között, és az sem befolyásolja az eredményt, hogy infúzióban vagy szájon át, illetve rövidebb vagy hosszabb kúrában adjuk – fogalmaz dr. Rajda Cecília, a Szegedi Tudományegyetem neurológus docense, a MANIT SM platformfelelős alelnöke.
Például látóideggyulladással járó relapszus esetén is ezt adják, jellemzően 3 vagy 5 egymást követő napon nagyobb dózisban, intravénásan vagy tablettaként. Ezt amikor indokoltnak látják, egy 10 napon át, testtömeg kg-ra szabott dózisban, szájon át adott kúra követheti. Az intravénás szteroidot kórházban alkalmazzák, ha súlyos fellángolásnál gyors hatásra van szükség. Ez azonnal bejut a vérbe, de az infúziós adagolás megfigyelést igényel. A tablettát otthon is be lehet venni, ha nincs hányinger vagy gyomorprobléma. Ez ugyanolyan hatékony, csak lassabban szívódik fel. Az orvos az állapot súlyossága, toleranciája és lehetőségei alapján dönt – nincs közöttük minőségi különbség.
– A relapszus kezelése előtt mérlegelni kell a várható hasznot és a kockázatokat. Egyes rosszabbodások szteroid nélkül is fokozatosan javulhatnak, ezért nem minden enyhe relapszus igényel gyógyszert. Súlyos, szteroidra nem reagáló relapszus esetén szóba jöhet a plazmaferézis (köznyelvben: „vértisz- títás”), amely ezekben az esetekben kedvező hatású – magyarázza Rajda Cecília. (A plazmaferézisről bővebben kiegészítő írásunkban.) A kezelés mindig egyéni mérlegelést igényel. A szteroid megelőző vagy rendszeres alkalmazása nem javasolt. A túl gyakori, évente háromnál több vagy túl hosszú ideig tartó szteroidkezelést kerülni kell, mert azzal a mellékhatások kockázata jelentősen nő.
Péter Tünde
– A szteroid mellékhatásainak egy része már rövid kúra során is jelentkezhet. Ilyen lehet az alvászavar, nyugtalanság, hangulatingadozás, arcpír, pattanásos bőr, szívdobogásérzés, gyomorpanasz, folyadékvisszatartás, illetve a vérnyomás- és vércukorszint átmeneti emelkedése, a menstruációs ciklus megváltozása. Hosszabb távon vagy ismételt kezelések mellett egyre gyakoribbá válhatnak az úgynevezett Cushing-szindrómához hasonló tünetek. Ilyen a súlynövekedés, a törzsre történő zsírfelrakódás, az arc kerekebbé válása („holdvilágarc”), a bőr elvékonyodása, a bevérzések, a csontritkulás és a csonttörések, a hangulati változások, a vércukorszint-emelkedés, valamint a fertőzések iránti fokozott fogékonyság. Ettől elkülönülten, ritkábban szteroid okozta izomkárosodás is kialakulhat az elhúzódó kezelések mellett, ez kifejezett izomgyengeséggel, fáradékonysággal járhat – sorolta Péter Tünde, a kistarcsai Flór Ferenc Kórház SM nővére a MANIT szakdolgozói fórumán tartott előadásában.
Rövid, egyszeri szteroidkúra után a mellékhatások többsége átmeneti, és rendszerint napok–hetek alatt fokozatosan megszűnik. Gyakori vagy ismételt kezelések esetén viszont nő annak a kockázata, hogy egyes mellékhatások tartósabbá váljanak, illetve hosszabb távú szövődmények alakuljanak ki.
– A betegek maguk is tehetnek a mellékhatások csökkentéséért. Alapvető a kezelőorvos utasításainak pontos betartása, az önkényes dózisváltoztatás kerülése. A kezelés idején és után indokolt a vérnyomás és a vércukorszint ellenőrzése. Gyomorpanasz esetén fontos a gyomorvédelem megbeszélése az orvossal, mivel a szteroidok irritálhatják a nyálkahártyát, fokozhatják a savtermelést, okozhatnak gyomorégést, gyomorfájdalmat, hányingert, ritkábban fekélyt vagy vérzést. A sóbevitel mérséklése, a kiegyensúlyozott, nem túl cukordús étrend, a megfelelő folyadékbevitel, továbbá az alkohol és a gyomrot irritáló fájdalomcsillapítók kerülése segíthet a mellékhatások csökkentésében. A rendszeres, az aktuális állapothoz igazított mozgás, a megfelelő kalcium- és D-vitamin-ellátottság a csontvédelem szempontjából fontos, szükség esetén csontritkulás-szűréssel kiegészítve. Miután a szteroid átmenetileg alvászavart és nyugtalanságot okozhat, ezért a pihenésre, alvásra, a stressz csökkentésére is érdemes tudatosan figyelni. Fertőzés gyanúja, láz, szo- katlan izomgyengeség, tartós hangulati változás, látászavar vagy erősödő ödéma esetén nem szabad várni: ezeket mielőbb jelezni kell a kezelőorvosnak – hangsúlyozza Péter Tünde.
A szteroidkezelésnek lehetnek kellemetlen, esetenként ijesztő mellékhatásai. Mégis: a több évtizedes neurológiai tapasztalat és a nemzetközi irányelvek azt mutatják, hogy relapszus esetén a gyors gyulladáscsökkentésnek kulcsszerepe van a felépülés esélyének javításában. Ha a kezelés célzottan, időben korlátozva és megfelelő orvosi ellenőrzés mellett történik, a szteroid alkalmazása szakmailag indokolt, a várható előnyök egyértelműen meghaladják a kockázatokat.
Mi az a plazmaferézis? Mikor alkalmazzák SM-ben?
A plazmaferézis (plazmacsere) egy speciális, kórházi körülmények között végzett kezelés, amelyet SM-ben elsősorban akkor vetnek be, ha egy súlyos relapszus nem reagál megfelelően a nagy dózisú szteroidkezelésre. Nem első vonalbeli terápia, hanem második lépcső, amely azokban az esetekben segít, amikor a gyulladásos folyamat szteroid mellett sem csillapodik, esetleg romlik.
A plazmaferézis lényege, hogy a beteg véréből egy gép segítségével eltávolítják a plazmát – vagyis azt a folyékony részt, amelyben az ellenanyagok és gyulladást fenntartó immunfehérjék keringenek –, és helyette tiszta pótlófolyadékot (albumint vagy speciális oldatot) juttatnak vissza. A vér alakos elemei, a vörös- és fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék változatlanul visszakerülnek a keringésbe. A kezelés célja az, hogy „kimosson” olyan kóros ellenanyagokat és gyulladásos anyagokat, amelyek szerepet játszhatnak az idegrendszeri károsodás fenntartásában. A plazmacsere tehát egyfajta vértisztítás, amely nem a vért, hanem annak folyékony részét cseréli le részben, abban a reményben, hogy így csökken az idegrendszer ellen irányuló immunreakció.
A kezelés során egy vénás kanülön vagy speciális katéteren keresztül a vér egy gépbe kerül, ahol elválasztják a plazmát a sejtes elemektől, utóbbiak azonnal visszakerülnek a szervezetbe a pótlófolyadékkal együtt. Egy kezelés rendszerint 1,5–3 óráig tart, amit néhány napos időközökkel 4-7 alkalommal megismételnek. A beteg általában ébren van, fekvő helyzetben. Előfordulhat átmeneti fáradtság, hidegrázás, vérnyomásesés, zsibbadás vagy hányinger, ezért a kezelést orvosi és nővéri megfigyelés kíséri. Átmenetileg nőhet a fertőzések kockázata. A plazmaferézis tehát nem választható a szteroid helyett, hanem „B-tervként” jöhet szóba, ha a szteroid nem hat.
A cikk a Multiplex Magazin 2025/3. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
