A „kék zóna” kifejezést azoknak a földrajzi térségeknek a leírására használják, ahol az emberek feltűnően nagy arányban élnek hosszú, aktív, jó életminőségű életet. Sok kutatás vizsgálta már, mi lehet a közös egymástól több ezer kilométerre fekvő területekben, mint a japán Okinawa, az olasz Szardínia vagy a görög Ikaria szigete. Ezeken a helyeken nem egyetlen titkos tényező magyarázza a kedvező adatokat, hanem életmódbeli mintázatok együttese: rendszeres fizikai aktivitás, tudatos táplálkozás, erős közösségi kapcsolatok, szellemi aktivitás, a hasznosság és a kontroll érzése. A neurológiai kutatások alapján ma már egyre világosabb, hogy ezek a tényezők nemcsak az egészséges öregedésben, hanem krónikus idegrendszeri betegségekben is meghatározó szerepet játszanak. A Magyar Neuroimmunológiai Társaság legutóbbi kongresszusára dr. Bíró Zita neurológus főorvos e szemlélet mentén állította össze azt a 10 pontos ajánlást, amelyet SM-mel élők számára javasolnak. A lista kapaszkodó: olyan cselekvéseket jelöl ki, amiben a beteg aktívan tehet saját állapotáért. A „kék zóna” ugyanis nem elsősorban földrajzi hely, a „kék zónát” az élethez és az egészséghez való hozzáállás teremti meg.
Dr. Bíró Zita
Az SM valakinél évtizedekig enyhe tünetekkel zajlik, másnál hamarabb okoz funkcióromlást. Ennek egyik magyarázata az úgynevezett agyi tartalékkapacitás: az idegrendszer ellenálló és kompenzáló képessége, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos fokú károsodás hosszú ideig ne járjon látványos tünetekkel. SM-ben akkor is zajlik folyamatos gyulladás és idegrendszeri károsodás, amikor nincs relapszus, ezért minden olyan tényező, amely pozitívan hat az agyi tartalékokra – mozgás, szellemi aktivitás, társas kapcsolatok, kiegyensúlyozott életmód –, különösen nagy jelentőségű és befektetést jelent a jövőbe. A következő 10 pont ezt a szemléletet ülteti át a mindennapok nyelvére.
1. Részvétel a terápiás döntésekben
Ma már számos betegségmódosító SM kezelés áll rendelkezésre, amelyekkel a betegség aktivitása csökkenthető, a rokkantság kockázata mérsékelhető, az SM előrehaladása lassítható, késleltethető. A terápia kiválasztása azonban nem pusztán orvosi protokoll és algoritmus kérdése, hanem közös döntési folyamat. A tapasztalatok szerint a saját betegsége minden aspektusát ismerő, tájékozott beteg jobban bevonható a döntésekbe, és ez bizonyí- tottan javítja a kezelés melletti kitartást, az együttműködést, a fegyelmet, ezáltal pedig a hosszú távú eredményeket. A részvétel nem azt jelenti, hogy a betegnek szakemberré kell válnia, hanem azt, hogy érti a saját betegségét, kérdez, mérlegel, és a saját élethelyzetét, terveit becsatornázza a döntésbe, ami mellett elkötelezetten ki is tart. Ez a kontrollélmény önmagában is védő tényező: csökkenti a kiszolgáltatottság érzését, aktív szerepbe helyezi a beteget.
2. Rendszeres mozgás
A mozgás az egyik legerősebb, tudományosan is alátámasztott életmódtényező SM-ben. Segít a normális testsúly és izomerő megtartásában, javítja az állóképességet, az egyensúlyt, kedvezően hat a hangulatra, stresszoldó, enyhíti a kóros fáradékonyságot, csökkenti a szervezetben zajló gyulladásos folyamatokat. A javaslat szerint állapottól függően heti legalább 150 perc mozgás lenne ideális, olyan formában, amit az érintett szívesen végez: séta, intenzív gyaloglás, úszás, kerékpározás, jóga, egyensúlyfejlesztő tréning. A hangsúly a rendszerességen van. Súlyosabban érintett betegek esetében a passzív torna, a helyes fektetés, a masszázs, az állítógéppel végzett felállítás is a mozgás része lehet. A cél nem a teljesítmény, hanem a meglévő funkciók megőrzése és az idegrendszeri tartalékok támogatása.
3. Füstmentes élet
Egyértelmű tény, hogy a dohányosoknál az SM betegség lefolyása kedvezőtlenebb: magasabb rokkantsági pontszámok, több társbetegség, nagyobb csonttörési kockázat jellemző. A dohányzás nemcsak a tüdőt érinti: a tüdőbetegségek, a rosszindulatú tüdőrák mellett a szájüregi rák, a húgyhólyagrák és más rosszindulatú daganatok rizikóját is növeli, károsítja a szív- és érrendszert. Emellett az egész szervezetben egy krónikus, alacsony szintű, de folyamatos gyulladásos állapotot tart fenn, ami különösen kedvezőtlen egy eleve gyulladásos idegrendszeri betegségben, mint az SM. A passzív dohányzás is ártalmas. A leszokás nem egy életmódtanács a sok közül, hanem az egyik legfontosabb döntés, amellyel a beteg hosszú távon befolyásolhatja saját kórlefolyását. A dohányzásról való leszokáshoz orvosi segítség is kérhető.
4. Alkohol és kábítószerek elkerülése
Az alkohol és más tudatmódosító szerek rontják a gondolkodásbeli (kognitív) funkciókat, az egyensúlyt, felerősíthetik az SM tüneteit, és hosszabb távon visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodást okozhatnak. Kialakult függőség esetén nem elegendő az elhatározás, szakmai segítségre van szükség. SM-ben az idegrendszer védelme mindennapi döntésekben valósul meg, ezek közül az egyik legfontosabb az alkohol és drogok kerülése.
5. Egészséges testsúly, egészséges étkezés
Nincs speciális „SM-diéta”, de van kiegyensúlyozott étrend, amely segít a testsúly normalizálásában, az anyagcsere-betegségek megelőzésében és kezelésében. Az elhízás folyamatos gyulladásos faktorokat termel a szervezetben, növeli a korai korlátozottság kockázatát, ízületi panaszokat okoz, mozgásszegény életmódhoz vezethet, és a hangulatra is negatívan hat. Érdemes kerülni a magas kalóriatartalmú, erősen sózott ételeket és a cukrozott italokat, ugyanakkor az extrém diétákat is, amelyek hosszú távon nem tarthatók. A valódi változás apró lépésekből áll: adagcsökkentés, egy-egy étkezés átalakítása, új szokások kialakítása. Külön hangsúlyt kap a D-vitamin, amelynél igazolták, hogy alacsony szintje összefügghet a relapszusok és a progresszió alakulásával. A vitaminok és étrend-kiegészítők nem helyettesítik az SM gyógyszeres kezelését, hanem legfeljebb kiegészíthetik azt.
6. Társbetegségek kontrollja és kezelése
A társbetegségek miatt szűkülhetnek a kezelési lehetőségek, csökkenhet a terápiák hatékonysága és tolerálhatósága, gyorsulhat a progresszió, nőhet a korai fogyatékosság kockázata. A magas vérnyomás, a cukorbetegség, a pajzsmirigybetegségek, a csontritkulás, a migrén, a pszichiátriai kórképek mind befolyásolják az SM lefolyását. A rendszeres szűrővizsgálatok, a rákszűrések, a neurológiai kontrollvizsgálatok a hosszú távú állapotmegőrzés eszközei.
7. Depresszió felismerése és segítségkérés
SM-ben a depresszió rendkívül gyakori, a betegek mintegy felét érintheti. Tünetei – fáradékonyság, motiválatlanság, koncentrációzavar, alvászavar – könnyen összemosódnak az SM testi tüneteivel, ezért nem mindig kapnak elég hangsúlyt. A depresszió rontja a gondolkodásbeli (kognitív) funkciókat, gyorsíthatja a kórlefolyást, súlyosan befolyásolja a beteg és a környezetében élők élet- minőségét is. A depresszió nem jellemgyengeség, hanem betegség, kezelendő állapot: nem szabad belenyugodni. A segítségkérés aktív lépés az állapot javítása felé.
8. Stresszkezelés
A krónikus stressz nemcsak pszichés teher, hanem biológiai következményekkel járó állapot. Fontos felismerni, mi az, amin a mindennapokban lehet változtatni, és mi az, amin nem. A rendszeres mozgás, az örömet adó tevékenységek, a kapcsolatok ápolása, szük- ség esetén pszichológus bevonása mind segíthetnek abban, hogy a stressz ne uralja a mindennapokat. A fókusz eltolása arról, „mit nem tudok”, arra, „mit igen”, nem lemondás önmagunkról, hanem bölcs alkalmazkodás.
9. Elegendő, minőségi alvás
A megfelelő alvás az idegrendszer működésének alapfeltétele. A krónikus alvászavar egyszerre lehet oka és következménye testi-lelki problémáknak, és hozzájárulhat depresszióhoz, anyagcserezavarokhoz, az agyi funkciók romlásához. Az alváshigiénés szokások – rendszeres lefekvési idő, nappali alvás kerülése, megfelelő környezet, az esti alkoholfogyasztás kiiktatása és a lefekvés előtti képernyőhasználat mellőzése – sokszor többet számítanak, mint a gyógyszerek. Az alvásproblémák kezelhetők, ezekről ugyanúgy be kell számolni a kezelőorvosnak, mint más tünetekről.
10. Elszigetelődés helyett közösség
A társas kapcsolatok nemcsak lelki támaszt nyújtanak, hanem mérhetően javítják az agyi funkciókat, segítik a stressz leküzdését, növelik az önbecsülést és a biztonságérzetet. A család, a barátok, a betegtársi közösségek, a munkahelyi és társadalmi kapcsolatok mind védő tényezők. Az elszigetelődés ezzel szemben kockázat. A közösséghez tartozás stabilitást ad egy kiszámíthatatlan betegség mellett, ez a „kék zónák” egyik legfontosabb közös védelmi tényezője.
A cikk a Multiplex Magazin 2025/3. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
