A konduktív pedagógia nem gyógyít, de megtanítja az agyat arra, hogyan kerülje meg az idegrendszeri úttorlaszokat. Alapeszméje, hogy a sérült idegrendszer is rendelkezik tartalékokkal, kihasználatlan kapacitással, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, amelyek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő irányításával mozgósíthatók. Ennek SM betegeknél bevált gyakorlatáról Burián-Fehér Anna, a Semmelweis Egyetem Pető András Rehabilitációs és Egészségügyi Ellátási Osztály megbízott vezetője tartott előadást a Magyar Neuroimmunológiai Társaság (MANIT) legutóbbi kongresszusán.
Képzeljük el az agyunkat, mint egy bonyolult úthálózatot: ha az autópályán egy híd leomlik az SM okozta károsodás miatt, a konduktív nevelés segít „mellékutakat” találni és kiépíteni. Ez a plaszticitás teszi lehetővé, hogy a tanulási folyamat és gyakorlás hatására az információ új útvonalon jusson el a célhoz. Ehhez nem passzív masszázst vagy külső gépi mozgatást alkalmaznak, hanem a beteg tudatos, aktív részvételére, rengeteg gyakorlásra és ismétlésre épülő rehabilitációs módszert.
A konduktív pedagógiát Pető András professzor az 1940-es években dolgozta ki a központi idegrendszeri sérüléssel élő gyerekek és felnőttek rehabilitációjára. Alapgondolata, hogy az idegrendszer egész életünkben képes változni. Az agyi plaszticitás – vagyis az idegsejtek közötti kapcsolatok átalakulásának, meg- erősödésének, új pályák kialakulásának képessége – nemcsak gyermekkorban, hanem felnőtt- és időskorban is működik. SM-ben, amikor a gyulladásos és degeneratív folyamatok károsíthatják az idegi hálózatokat, ez a plaszticitás jelenti azt a biológiai alapot, amelyre minden modern rehabilitáció épít. A megmaradt idegi struktúrák tanulással, ismétléssel, célzott kihívásokkal részben át tudják venni a kiesett funkciók szerepét.
A Pető Intézetben évtizedek óta foglalkoznak felnőtt neurológiai betegek rehabilitációjával. Segítenek a stroke vagy koponya- és gerincsérülések utáni felépülésben, dolgoznak Parkinson-kórral élő betegekkel és nagy tapasztalatuk van az SM betegekkel is. Azok profitálhatnak a foglalkozásokból a legtöbbet, akiknek mozgásos nehézségeik vannak – bizonytalan járás, egyensúlyproblémák, ügyetlenség, gyengeség, kézhasználati gondok –, ám emellett képesek és motiváltak aktívan részt venni tanulási folyamatokban. Azok számára is hasznos lehet, akik segédeszközzel járnak, gyorsan fáradnak, félnek az eleséstől, vagy úgy érzik, beszűkültek a mindennapi lehetőségeik, csökkent az önállóságuk. A kognitív (gondolkodásbeli) fáradékonyság, a koncentrációs nehézség, a motivációvesztés, az önbizalom csökkenése szintén olyan területek, amelyekkel a konduktív szemlélet tudatosan foglalkozik.
Miben különbözik a konduktív terápia a gyógytornától? A gyógytorna elsősorban a testi funkciókra koncentrál, az izomerőre, az ízületi mozgásterjedelemre, az egyensúlyra, a koordinációra, a fájdalom és a spaszticitás csökkentésére. A terapeuta célzott gyakorlatokkal próbálja javítani vagy fenntartani ezeket a működéseket, gyakran jól körülhatárolt kezelési helyzetekben, sok ismétléssel, szükség esetén passzív vagy részben passzív rásegítéssel. Ezzel szemben a konduktív peda- gógia nem egyes izmokra vagy funkciókra fókuszál, hanem arra, hogyan szervezi meg az ember a saját mozgását és mindennapi tevékenységeit egy idegrendszeri betegség mellett. Itt nem elsősorban kezelés történik, hanem tanítás.
Burián-Fehér Anna
– A konduktív pedagógia a mindennapi életminőség javítását szolgálja. Az egyik legfontosabb pillér a helyzetváltoztatási képességek tudatos újraépítése. Ez az alapvető mozdulatoknál kezdődik: a résztvevők megtanulják, hogyan tudnak önállóan és biztonságosan megfordulni az ágyban, hogyan üljenek fel fekvő helyzetből, miként hidalják át a leülés és felállás nehézségeit. Az egyik legkritikusabb és legnagyobb szabadságfokot adó célkitűzés a földről való felállás, amely egy esetleges esés utáni tehetetlenség és pánik érzését váltja fel a biztonság és az önkontroll élményével – hoz kézzelfogható példát Burián-Fehér Anna.
A helyváltoztatás tanulásában a fókusz a járás kialakításán, a járáskép minőségi fejlesztésén van. A cél itt a koordináció finomítása. A gyakorlatok az ülő helyzetben végzett mozgásoktól a bordásfal melletti stabilizáción át a sík terepen végzett, védett körülmények között történő járásig terjednek. Hangsúlyt fektetnek a nehezített járásfeladatokra és az eszközhasználat elsajátítására is, személyre szabott segédeszköz-tanácsadással is támogatják a biztonságos közlekedést.
Fontos terület a felsővégtagi funkciók fejlesztése is. Itt a legfőbb törekvés, hogy az SM által érintett végtagot ismét bevonják a mindennapi tevékenységekbe. A kar nagymozgásainak javítása mellett a kéz finommotorikájának és az ujjak pontos, elkülönülő mozgásának tanulása, fejlesztése áll a középpontban. Ez a gyakorlatban az evőeszközök magabiztos használatát vagy a különböző gyógyászati segédeszközök kezelését jelenti, amely lehetővé teszi, hogy valaki a lehető legtovább megőrizze önellátó képességét.
Míg a gyógytorna gyakran a test „részleteiben” dolgozik, addig a konduktív pedagógia egészben gondolkodik: a mozgást összekapcsolja a figyelemmel, a beszéddel, a motivációval, az érzelmekkel és a társas helyzetekkel. A résztvevő nem passzív befogadó, hanem aktív tanuló, aki a konduktor irányításával szóban is megfogalmazza, ritmusba rendezi a mozgásait. A konduktor nem átmozgat, hanem tanulási helyzeteket teremt, irányít, és segíti a tanultak beépülését a hétköznapi életbe.
A gyógytorna fontos az állapot karbantartásában, a mozgástartomány, az erő és az egyensúly fejlesztésében. A konduktív nevelés ehhez egy másik dimenziót ad: azt tanítja, hogyan lehet az adottságokkal együtt élni, a mozgást tudatosan megszervezni, miként lehet visszaszerezni valamennyit a kontrollból a mindennapi helyzetekben. A két megközelítés nem egymás alternatívája, hanem sok esetben egymást kiegészítő eleme egy hosszú távú rehabilitációnak.
Nem gyors megoldásról van szó, hanem hosszú tanulási folyamatról. Vannak, akik már néhány hét után érzékelnek apró változásokat: biztosabb felállást, jobban szervezett mozgást, nagyobb bátorságot bizonyos helyzetekben. Másoknál hónapokra van szükség ahhoz, hogy a tanultak elkezdjenek beépülni a mindennapokba. A heti egy foglalkozás ritkán elég: a résztvevőket arra bátorítják, hogy a tanult elveket otthon is alkalmazzák, tudatosabban közlekedjenek, osszák be az erejüket. Ez fizikai és mentális kitartást, türelmet kíván. A konduktív foglalkozásokon gyakori, hogy valaki szembesül a nehézségeivel, de azt is megtapasztalja, hogy képes új megoldásokat tanulni. A csoportos forma sokak számára megtartó erővel bír: mások küzdelmeinek és sikereinek tanulságai, a közös munka, a humor és az együttérzés mind hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki ne adja fel az első nehezebb időszak után.
– A konduktív pedagógia nem gyógykezelés, nem váltja ki az SM gyógyszereket, nem helyettesíti a komplex orvosi rehabilitációt. Egy olyan szemléleti és gyakorlati elem a rehabilitációs palettán, amely az agyi plaszticitás lehetőségeire építve támogatja a tanulást, az aktivitást és az önállóság megőrzését vagy újraszervezését. Segít, hogy az ember megtanulja a lehetőségeit a legjobban használni, és visszaszerezzen valamit abból, amit a betegség elvett tőle – fogalmazott Burián-Fehér Anna.
A konduktív pedagógiai foglalkozásokat a társadalombiztosítás támogatja, így azok a betegek számára ingyenesek. Háziorvos vagy neurológus által kiadott beutalóval lehet bejelentkezni (NEAK kód: 01H7P2201, Pető András Rehabilitációs és Egészségügyi Ellátási Osztály, szervezeti azonosító: 001058929, szakmakód: 2200). A beutaló birtokában időpontfoglalás a (061) 224-1570 számon lehetséges, az első találkozásra kérik a beutalót és a korábbi leleteket is elvinni, hogy felmérjék az alkalmasságot. Ezt követi a konduktori felmérés, hogy melyik csoportot tartják leginkább célravezetőnek. A heti egy foglalkozás 1 óra 45 percig tart a 1125 Budapest, Kútvölgyi út 8. szám alatt, az „A” épületben.
A cikk a Multiplex Magazin 2025/3. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
