Klinikai gyógyszervizsgálatok keretében kapják meg a betegek világszerte leghamarabb a legígéretesebb új hatóanyagokat. Magyarországon is több neurológiai centrumban, több SM betegségtípusban folynak hazai betegek bevonásával is vizsgálatok. A gyógyszerfejlesztés betegek részvételével zajló fázisairól, lépéseiről, a lehetséges előnyökről és kockázatokról dr. Rum Gábor, a győri Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház neurológus főorvosa adott áttekintést az SM Világnapon tartott online előadásában, amelyről a Multiplex Magazin közölt áttekintő összefoglalót.
Rendszerint hosszú éveken át tartó laboratóriumi kutatások, szövettenyészeteken végzett vizsgálatok, majd állatkísérletek sora előzi meg azt, hogy bármilyen új hatóanyag kipróbálásába embereket is bevonjanak.
A klinikai gyógyszervizsgálat rövid ideig – napokig, hetekig tartó – első fázisában általában 20-80 egészséges önkéntest vonnak be. Ekkor még csak a készítmény felszívódását, lebomlását, kiválasztását, szervezetben történő eloszlását, kiürülését, elsődleges tolerálhatóságát és mellékhatásait tanulmányozzák, az optimális dózist keresik. Például számos, akár naponta többszöri vérvétellel meghatározzák a hatóanyag vérben kimutatható aktuális koncentrációját, annak változását.
Vannak olyan gyógyszerjelöltek (jellemzően például a daganatellenes onkológiai hatóanyagok), amelyek nem adhatók egészségeseknek, ilyenkor az első és a második fázist összevonhatják. A második fázisban ugyanis már kis létszámú – néhány száz – érintett betegnek adják a hatóanyagot. Tovább értékelik a biztonságosságát, tolerálhatóságát, optimális adagolását és már – lévén betegek kapják – a terápiás hatás is figyelmet kap. A második fázis időtartamában nagy eltérések lehetnek attól függően, hogy milyen gyógyszert is vizsgálnak. Egy fájdalomcsillapító eredményessége nyilvánvalóan sokkal hamarabb kiderül, mint a sclerosis multiplex kórlefolyását befolyásolni hivatott szer hatásossága.
Igazán sok beteg a harmadik fázisban kapcsolódhat be a vizsgálatokba, ekkor világszerte akár több ezer beteg is megkaphatja már egy időben a készítményt. A cél ekkor a második fázis eredményeinek megerősítése egy széles, a mindennapokban előforduló eloszláshoz jobban hasonlító beteg- körben. Ekkor kiderülhetnek a ritkább mellékhatások is, illetve ekkor válik lehetővé a más, az adott betegségben már alkalmazott gyógyszerekkel való összehasonlítás is. A harmadik fázis ad tehát választ arra a kérdésre, hogy érdemes lesz-e az addigi terápiás palettát kiegészíteni az új készítménnyel? Ad-e hozzá az eddig más gyógyszerekkel is elérhető eredményességhez? Vagy ha nem, esetleg kényelmesebb módon, kevesebb mellékhatással tudja-e ugyanazokat az eredményeket produkálni, mint a már használt gyógyszerek? E fázis évekig, akár fél évtizeden át is eltarthat. Érthető ez akkor, ha belegondolunk: az SM betegeknél is gyakran évek telnek el két állapotrosszabbodás között, tehát időre van ahhoz szükség, hogy ki lehessen jelenteni, hogy az új gyógyszerjelölt az évek során csökkenteni tudja a shubok számát vagy más területen előnyt hoz a betegek számára. Ha a harmadik fázis sikeresen zárul, a gyógyszerészeti hatóságok – Európában az Európai Gyógyszerügynökség, az EMA – megadhatják a törzskönyvet, azaz forgalomba-hozatali engedélyt.
Attól, hogy egy gyógyszert engedélyeznek, még nem válik automatikusan hozzáférhetővé: a társadalombiztosítón múlik, hogy az adott terápia költségeit felvállalja-e. Amíg a klinikai vizsgálat zajlik, addig minden diagnosztikai és terápiás költség a gyártót terheli (ezért is érdeke az országnak a klinikai kutatások ösztönzése), ám utána az egyes országok vagy biztosítók maguk döntenek arról, hogy megvásárolják-e a készítményt.
A negyedik fázis már a gyógyszer forgalomba kerülését követően zajlik, amikor tovább gyűjtik és értékelik a sok tízezer-százezer beteg kezelésével kapcsolatban világszerte összegyűlő adatokat, a hosszú távú hatásosságot, a költséghatékonyságot.
Dr. Rum Gábor
„Miért próbáljak ki egy olyan gyógyszert, amiről a kutatók sem tudják biztosan, hogy működik-e?” – idézett Rum Gábor egy gyakran elhangzó, jogos kérdést. A választ is sok betege hallhatta már tőle: a kezelőorvos mindig abban a meggyőződésben ajánl fel egy klinikai vizsgálatban való részvételt, hogy az előnyös lehet a beteg számára. Alapvető etikai előírás ugyanis, hogy a betegnek nem származhat hátránya a részvételből. Szigorú nemzetközi és hazai törvények, a gyógyszervizsgálatok helyes klinikai gyakorlatáról a kezelőorvostól megkövetelt vizsga, az intézménytől elvárt magas színvonalú kórházi háttér, etikai kódexek, országos szintű és intézményi tudományos etikai bizottsági felügyelet hivatottak szavatolni a betegbiztonságot.
Mindezzel együtt is igaz: senkinél sem garantálható, hogy hatásos lesz a terápia, ám ez a már engedélyezett és régóta használt gyógyszerekkel is így van. Ahogyan mellékhatásai sem csak az új szereknek vannak, hanem a korábban kifejlesztett gyógyszereknek is. Az viszont biztos, hogy klinikai kutatások keretében érhetők el a jövő gyógyszerei, amelyek másként csak évek múlva válhatnak hozzáférhetővé a mindennapos betegellátásban (ha megkapják az állami finanszírozást).
– A klinikai vizsgálatok elején rendkívül részletes felvilágosítást kapnak a betegek. A bevont pácienseknél az orvosi kontrollok is gyakoribbak és részletesebbek, mert sokkal több paramétert kell folyamatosan nyomon követnünk. A részvétel tehát egy szorosabb orvos-beteg kapcsolatot, átfogóbb gondozást biztosít a betegek számára. Ezt az odafigyelést sok beteg kedvezően fogadja, bár ezzel kétségtelenül együtt jár az is, hogy gyakrabban kell különféle vizsgálatokon részt venni – fogalmazott Rum Gábor. Hozzátette: már önmagában az a tény, hogy egy osztály részt vesz nemzetközi klinikai vizsgálatokban, egy fontos minősítő jelzője lehet az ellátóhelynek. Csak ott folyhatnak ugyanis ilyen vizsgálatok, amelyik osztály, illetve amelyik intézmény megfelel úgy felszereltségben, mint tapasztalatban és személyi feltételekben a szigorú szakmai elvárásoknak.
– A betegek részvétele mindig önkéntes és nem jár elköteleződéssel. Együttműködő, tudatos betegekkel lehet együtt dolgozni, akik vállalják a részvétellel járó többlet időráfordítást, de egy klinikai vizsgálatból bárki bármikor indoklás nélkül kiléphet.
Mindehhez ugyanakkor hozzá kell azért tenni, hogy egy SM terápiaváltás mindig jár kockázatokkal. Például egy adott terápiás folyamat megkezdése befolyásolhatja a további kezelési lehetőségeket is, tehát ebben a kérdésben nem szabad kapkodni, elhamarkodott döntéseket hozni.
A csalódások elkerülése érdekében azzal tisztában kell lenni: az aktuálisan kezelésben részesülő teljes betegszámhoz képest a páciensek töredékének van esélye bekerülni klinikai gyógyszervizsgálatba. Ennek oka, hogy minden egyes vizsgálatban nagyon szigorúan meghatározzák, hogy kik, mikor és meddig vonhatók be. Számíthat az életkor, a nem, az SM diagnózis ideje, az SM típusa, az eddigi shubok, bizonyos tünetek megléte vagy hiánya, a klinikai állapot, a laboratóriumi és a képalkotó vizsgálatok eredményei, a kórelőzmények, a korábban alkalmazott gyógyszerek. Korlátot jelenthetnek az SM-től független más betegségek is. Ennek a magyarázata, hogy a gyakran a világ sok országában párhuzamosan zajló vizsgálatba egymáshoz a lehető legjobban hasonlító állapotú és státuszú betegeket igyekeznek bevonni, mert az eredmények csak így lesznek összevethetők és értékelhetők.
Idehaza a nagyobb neurológiai centrumokban, egyetemi klinikákon folynak jellemzően nagyobb számban vizsgálatok. De honnan tudhatja meg egy SM beteg, hogy aktuálisan van-e olyan klinikai vizsgálat, ahová épp betegbeválasztás zajlik és neki van-e esélye a részvételre? Elsősorban a kezelőorvosától. A kutatási adatbázisok ugyan nyíltak és a vizsgálatok szabadon kereshetők, ám ezek sok esetben laikusok számára nehezen vagy nem értelmezhetők. A kezelőorvossal érdemes átnézni ezeket a lajstromokat, illetve ők tudnak szakmai kapcsolataik révén utánanézni, hogy ha a saját kórházukban nincs is, de más centrumban lehet-e a betegük számára esetleg előnyt adni képes vizsgálat.
– Amikor praktizálni kezdtem, a kilencvenes évek elején csak a gyógyászati segédeszközök álltak perspektívaként egy romló állapotú SM beteg előtt. Gyógyulást ma sem tudunk még biztosítani, de a betegség aktivitásának leállítása már reális cél. Végigkísértem ahogyan alkalmazni kezdtük a különféle injekciókat, majd jöttek a szájon át szedhető gyógyszerek és infúziók, az egyre hatékonyabb terápiák. Ezek mindegyikéhez klinikai gyógyszervizsgálatok tapasztalatain keresztül vezetett az út – hangsúlyozta a főorvos.
– Ma Magyarországon nyolc hatóanyaggal zajlanak sclerosis multiplexes betegek részvételével vizsgálatok, ezek egy része már törzskönyvezett gyógyszer, mások még nem azok. A közeljövő feladata a folyamatos rosszabbodással járó progresszív SM kórformák kezelése, az idegszövetek hatékonyabb védelme, hosszabb távon pedig az idegeket szigetelő sérült myelinhüvely visszaépítése – vázolta fel a kutatások irányát Rum Gábor.
Nyílt, kereshető klinikai gyógyszervizsgálati adatbázis érhető el nemzetközi szinten a www.clinicaltrials.gov oldalon, idehaza a témával tematikusan foglalkozó www.klivi.hu honlapon vagy a gyógyszerészeti hatóság weboldalán, a www.ogyei.gov.hu/egyeb_nyilvantartasok_listak címen találhatók információk. A nyers adatok közötti eligazodásban a kezelőorvos tud segíteni, akinek közvetlen személyes információi is lehetnek a nagyobb hazai SM centrumokban elérhető lehetőségekről.
A cikk a Multiplex Magazin 2021/1. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi, tudományos partnere az SM betegek kezelésében dolgozó neurológusokat is összefogó Magyar Neuroimmunológiai Társaság (MANIT). A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
