„Nem az emberek hiánya a magány, hanem a valódi kapcsolatok hiánya” – jelenti ki Nagy-Bana Zsanett, a Szolnoki Egészségfejlesztési Iroda és Lelki Egészség Központ szakembere. Párkapcsolatban, házasságban, családban is érezheti valaki magányosnak magát, ha nincs kihez kapcsolódnia. Magyarországon a becslések szerint mintegy egymillióan élnek tartós magányban, közülük legalább hatszázezren 65 év felettiek. A magány nemcsak lelki szenvedés, hanem mérhetően növeli a betegségek kockázatát és az idő előtti halálozást is. Magányt nemcsak az idős kor és a gyakran vele járó özvegység, hanem egy krónikus betegség is okozhat, ha az elszigeteltséget okoz. A magány SM-ben még erősebben hathat: befolyásolja az állapot alakulását, a megküzdést, a kapcsolatok minőségét és az életminőséget. Komoly egészségi rizikófaktor, amelyről beszélni kell, és amely ellen lehet és kell is tenni.
A magány sokáig elsősorban lelki kérdésként szerepelt a közbeszédben, ám a probléma ma már közegészségügyi szinten is értelmezhető. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023-ban globális egészségügyi problémaként ismerte el a magányt: világszerte tömegeket érint, és a számok emelkedést mutatnak. A magány bárkit érinthet életkortól, családi állapottól, társadalmi helyzettől függetlenül. A kockázatot az egyéni élethelyzet – például az idős kor vagy a tartós betegségek – persze jelentősen növelik.
Nagy-Bana Zsanett
– Különbséget kell tenni egyedüllét és magány között. Az egyedüllét lehet tudatos, választott, akár feltöltő állapot is, amikor valaki kapcsolatban van másokkal, csak éppen egyedül van. A magány ezzel szemben hiányélmény: annak az érzése, hogy nincs kihez kapcsolódni, nincs kivel megosztani a félelmeket, gondolatokat, örömöket vagy nehézségeket. Interneten például sok kapcsolatunk lehet, mégis gyakran derül ki, hogy amikor valódi problémánk van, nincs kihez fordulni. A magány tehát nemcsak az egyedül élőket érinti, a magányos emberek jelentős része házasságban, párkapcsolatban, családban él. Ez a társas magány – fogalmaz Nagy-Bana Zsanett.
A magánynak vannak jellemző életszakaszai. Felerősödhet fiatal felnőttkorban, amikor valaki leválik a korábbi közösségeiről, kikerül az iskolából, pályát kezd, elköltözik otthonról, új szerepeket tanul. Előfordulhat középkorúaknál is, amikor veszteségek, életközepi válság, párkapcsolati, munkahelyi vagy egészségi változások jelennek meg. Idősebb korban pedig a nyugdíjba vonulás, a társ elvesztése, az egészség romlása és a kapcsolatok beszűkülése növeli a kockázatot. Krónikus betegség esetén a magány kockázata tovább nő, hiszen egy fenyegető diagnózis alapjaiban változtathatja meg az addigi életet. Felborulnak a rutinok, bizonytalanná válhat a jövő, új testi és lelki korlátok jelennek meg. „Sokan ilyenkor úgy érzik, mintha összedőlt volna a világuk, és nem tudják, hogyan kellene továbblépni” – mondja Nagy-Bana Zsanett. Megjelennek veszteségek a testi képességekben, a munkában, a társas szerepekben, az önképben. Ezek feldolgozása időt igényel. Gyászfolyamat zajlik: nemcsak embereket, hanem korábbi lehetőségeket, terveket, énképet is el kell gyászolni.
SM-mel élők gyakran megélik, hogy a környezetük nem érti meg igazán a betegséget. A láthatatlan tünetek kívülről sokszor nem érzékelhetők, mégis alapvetően befolyásolják a mindennapokat. Ilyen a kóros fáradékonyság, a koncentrációs nehézségek, a gondolkodásbeli (kognitív) lassulás, az érzészavarok. Nem ritka, hogy a fáradtságot lustaságnak, érdektelenségnek, „nem akarásnak” tulajdonítják, és a betegnek róják fel, holott annak ugyanúgy idegrendszeri háttere lehet, mint a nehezebb járásnak, az egyensúlyzavarnak vagy más neurológiai tünetnek. Ez az élethelyzet – amikor valaki újra és újra magyarázkodni kényszerül, vagy nem kap visszaigazolást a saját tapasztalatairól – erősítheti az elszigeteltséget, mélyítheti a magányt.
Az alkalmazkodás időszaka gyakran együtt jár visszahúzódással, motivációvesztéssel, szégyenérzettel, félelmekkel. Felmerülnek kínzó kérdések: szükség van-e még rám? Teher vagyok-e? Mi lesz velem, ha romlik az állapotom? Hogyan változik a helyem a családban? Nagy-Bana Zsanett szerint ilyenkor könnyen elindul egy olyan belső folyamat, amelyben megjelenik a harag, az önvád, a kisebbrendűségi érzés, és egyre nehezebb kilépni a komfortzónából. „Ha valaki nem tud jól kapcsolódni saját magához, nagyon nehéz másokhoz kapcsolódnia” – fogalmazott. A magány önfenntartó állapottá válhat, ráadásul a párkapcsolati problémák is felerősödhetnek, hiszen a megváltozó élethelyzet nemcsak a beteget terheli meg.
A tartós magány nem marad meg lelki szinten, az egészséget is befolyásolja. Káros a stresszhormonok szintjének tartós emelkedése, romolhat az alvás, gyengülhet az immunrendszer, fokozódhatnak a gyulladásos folyamatok. „Egyes kutatások számszerűsítették: a magány 29 százalékkal növeli a szívinfarktus, 32 százalékkal a stroke kockázatát, mintegy 50 százalékkal fokozza az idő előtti halálozás rizikóját. Kimutatták az összefüggést a magány, az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a depresszió között is. A magány a kognitív hanyatlásra is hat: vizsgálatok alapján 30–40 százalékkal növelheti a demencia kockázatát” – sorolta a szakember. Mindez SM-ben különösen fontos, hiszen az immunrendszer, a terhelhetőség, a hangulat, a kognitív funkciók eleve sérülékeny területek.
– A magány sokszor észrevétlenül épül be a mindennapokba. Jelei lehetnek a fokozódó bezárkózás, az érdeklődés csökkenése, a „nincs rám szükség” érzése, a társas helyzetek kerülése, a tartós levertség vagy szorongás. Gyakori, hogy az ember egyre több mindent ad fel: programokat, kapcsolatokat, tevékenységeket. Ez rövid távon tehermentesítőnek tűnhet, hosszabb távon viszont tovább szűkíti az életteret. Ebben a helyzetben különösen nagy szerepe van a környezetnek. A család, a barátok, a sorstársak nem tudják „megoldani” a betegséget, de jelenléttel, odafigyeléssel, meghallgatással csökkenthetik az elszigeteltség érzését. Óriási szerepe van annak, hogy jelen vagyunk-e a másik életében, és valóban próbáljuk-e megérteni azt, amin keresztülmegy.
– Egy diagnózis vagy állapotromlás feldolgozása érzelmi munka. Ide tartozik a veszteségek gyásza, az új élethelyzethez való alkalmazkodás, új célok és kapaszkodók megtalálása. Pszichológus, mentálhigiénés szakember segíthet abban, hogy érthetővé váljanak a belső reakciók, csökkenjen a szorongás, és új megküzdési módok alakuljanak ki. Segítséget kérni nem gyengeség, hanem éppen annak a jele, hogy valaki tenni akar a saját életminőségéért – hangsúlyozza Nagy-Bana Zsanett.
– A magány ellen nem egyetlen nagy megoldás létezik, hanem sok apró lépés. A rendszeres mozgás, a csoportos torna, de akár az egyszerű séta is éppúgy támogatja a fizikai állapotot, ahogyan a hangulatot is javítja. A zene, a tánc, a kreatív tevékenységek szintén szorongásoldó hatásúak. Ehhez nem kell tudni táncolni vagy éjszakai klubokba járni. Sőt még járni sem kell tudni. Nap mint nap tartok magam is táncterápiás foglalkozásokat nagy közösségeknek, intézményeknek, időseknek, mozgáskorlátozottaknak, alkalmazkodva kinek-kinek a saját lehetőségeihez. Szinte minden élethelyzetben lehet találni alkalmat a másokkal való, feltöltődést adó kapcsolódásra. Minden kimozdulás esélyt teremt arra, hogy tegyünk a magány ellen – érvel Nagy-Bana Zsanett. Hozzáteszi: az online tér segíthet a kapcsolattartásban, de fontos, hogy valódi emberi találkozások is legyenek a mindennapokban. A betegklubok, sorstársi közösségek, civil szervezetek szintén megtartó erőt adhatnak. Sokan pedig azt tapasztalják, hogy az önkéntesség, mások segítése adja vissza azt az élményt, hogy szükség van rájuk.
A magány nem személyes kudarc, hanem testi, lelki és társadalmi tényezők által formált állapot. SM mellett pedig nem melléktéma, hanem az egészségi állapot alakulását befolyásoló kockázati tényező. A másokhoz való kapcsolódás nem luxus, hanem egészségvédő erőforrás. Minél korábban ismeri fel valaki az elmagányosodás jeleit, minél hamarabb kér segítséget, annál nagyobb az esély arra, hogy a magány ne váljon tartós, az életminőséget romboló tényezővé.
Nagy-Bana Zsanett előadása a magányról:
https://youtu.be/HYZUsO07eM4?is=1T4vPE8TYl_OClzA
A cikk a Multiplex Magazin 2025/3. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
