A szomatikus tünetek jelentette betegségterhet a sclerosis multiplexes betegek körében az átlagpopulációnál jóval gyakrabban előforduló depresszió tovább növeli. A hátterében a központi idegrendszer strukturális eltérései és pszichoszociális tényezők is szerepet játszhatnak.
A depresszió kezelésében az antidepresszáns gyógyszerek mellett kiemelt szerepe van a megküzdésre fókuszáló pszichoterápiának, amely különösen a betegség korai szakaszában segítheti a pácienseket az SM-betegséghez való alkalmazkodásban, az adaptív megküzdési stratégiák kialakításában, és az életminőség javítása mellett akár preventív szerepe is lehet a súlyos pszichés tünetek kialakulásában, valamint segítheti a terápiás adherenciát is – hangsúlyozza a téma fontosságát a Medical Online cikke.
A sclerosis multiplex (SM) a leggyakoribb, általában fiatal felnőttkorban induló, neuroimmunológiai betegség. Szomatikus tünetei mellett gyakran jelentkezik kognitív funkciócsökkenés, fáradékonyság, alvászavar, hangulatzavar vagy szorongás, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak az életminőségre. A betegségteher nemcsak egyéni szinten, hanem családi, társadalmi és gazdasági téren is megnyilvánulhat. A betegséghez való alkalmazkodás mind a páciensek, mind a családtagok számára hatalmas kihívást jelent az élet különböző területein.
Prevalencia
A depresszió prevalenciája a sclerosis multiplexszel élők körében többszöröse az átlagpopulációban észlelhetőnek (1), és magas komorbiditást mutat a szorongással. Az előfordulás pontos felmérése kihívást jelent az idevágó tudományos közlemények heterogén módszertana miatt, de becslések szerint nagyjából a betegek 25–50%-a él meg major depresszív zavart élete során, és hasonlóképpen, egy adott időpontban a páciensek 25–51%-a számol be depresszióra utaló tünetekről (2). A felmérések szerint a női és a 45 évnél fiatalabb páciensek körében magasabb a depresszió kockázata (3). A szuicid kockázat SM-betegek körében kétszer magasabb, mint a normál populációban, de ebben a tekintetben inkább a fiatal férfiak veszélyeztetettebbek, illetve a diagnózis megállapítása után észlelhető egy szenzitív periódus (4).
Kórlefolyásbeli összefüggések
Ellentmondásosak a közlemények az SM klinikai lefolyása és a depresszió közötti összefüggést illetően. Egyes vizsgálatok szerint a depresszió gyakoribb szekunder progresszív formában, mint relapszáló-remittáló (RR) vagy primer progresszív (PP) kórlefolyás esetén, függetlenül a betegségtartamtól és a rokkantság mértékétől (2). Más szerzők alacsonyabb kockázatot mutattak ki PP-betegek körében az RR-betegekhez képest a teljes élettartamra vonatkoztatva (5), vagy nem találtak összefüggést a depresszió prevalenciája és a kórlefolyás között (6).
Etiológia
SM-ben a depresszió eredete multifaktoriális, egyszerre befolyásolják komplex módon biológiai és pszichoszociális tényezők. Az előbbi csoportba tartoznak bizonyos genetikai és immunológiai faktorok (3), valamint a strukturális és funkcionális agyi károsodás, amely egyes MR-vizsgálatok szerint a depresszió varianciájának mintegy 40%-áért felelős (7). A pszichoszociális tényezők közül kiemelendő a társas támogatás hiánya, az érzelemközpontú megküzdési stratégiák alkalmazása, az alacsony érzelmi és szociális intelligencia, illetve az alexitímia. E faktorok modellezése során a vonásszorongás és az aktuális fizikális állapot független prediktív tényezőnek bizonyult a depresszív tünetek megjelenésében, amelyet indirekt módon az alexitímia és a társas kapcsolatok minősége is befolyásolt (8).
Az SM-ben jelentkező depresszió igazoltan összefügg a szociális izoláció, a munkahelyi problémák, a kognitív nehézségek megjelenésével, továbbá nemcsak az életminőséget rontja, hanem az egészségi állapotra is negatívan hathat, például a terápiás adherencia csökkenése révén.
Szűrés
Az Amerikai Neurológiai Akadémia ajánlása szerint a depresszió szűrésére SM-betegek körében is a Beck Depresszió Kérdőív használandó. Felismerésében természetesen meghatározó szerepe van a neurológus kezelőorvosnak és az SM-nővérnek is, hogy a gondozás során rendszeresen feltegyék a megfelelő, tájékozódó jellegű kérdéseket, és felfigyeljenek a ráutaló, esetleg nonverbális jelekre vagy a beteg környezetének jelzéseire.
Kezelés
A kezelésben mind a gyógyszeres terápiának, mind a pszichoterápiának nagy jelentősége van. A farmakológiai kezelésben a nem SM-populációra vonatkozó ajánlások követendőek. Az SM-betegek pszichoterápiájában elsősorban a megküzdésre fókuszáló terápiáknak van elsőbbsége a feltáró terápiákkal szemben.
A pszichológiai ellátás segítheti az SM-betegeket a betegséghez való alkalmazkodásban, továbbá adaptív megküzdési és érzelemszabályozási stratégiák kialakításában. A depresszív és szorongásos tünetek csökkentése mellett javíthatja az adherenciát, enyhítheti a fáradékonyságot és javíthatja az életminőséget. Az alkalmazkodási folyamat az észlelt korlátokkal, a betegségteherrel, a betegség diagnosztizálásával megkezdődik, így az SM korai fázisában a pszichológiai intervencióknak kiemelt, akár prevenciós szerepük lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyének a rehabilitáció meghatározó elemének tartják a sorstársak támogatását, ami a csoportterápiában érvényesülni tud.
Vizsgálat az SE Neurológiai Klinika SM Centrumában
A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika SM Centrumában gondozott páciensek körében végzett vizsgálataink megerősítették, hogy az SM-betegeket alacsonyabb szociális-érzelmi intelligencia, alexitímia és érzelemfókuszú megküzdési stratégiák jellemzik az egészséges kontrollcsoporthoz képest. Attitűdjüket a szeretettség igénye, a feljogosítottság és a külső kontroll igénye határozza meg. Megvizsgáltuk továbbá a depressziópontszámok együttjárását különböző faktorokkal. Kimutattuk, hogy sem a demográfiai, sem a klinikai jellemzőkkel nem mutatnak szignifikáns összefüggést a betegek körében, míg több pszichés tényezővel igen: az SM-betegeknél a depresszió 70%-ban magyarázható az érzelmek azonosításának nehézségével, az emocionális-szociális intelligenciával, az alkalmazkodás képességével, az érzelemfókuszú megküzdéssel és a kognitív fáradékonysággal – ez utóbbiakat pedig befolyásolhatónak tartjuk (9).
Csoportterápiás programunk
A korábbi tanulmányok és a saját eredmények felhasználásával egy olyan integratív szemléletű, csoportterápiás programot dolgoztunk ki, amely a betegség korai fázisában segíti az alkalmazkodási folyamatot, és megakadályozhatja a súlyos pszichés zavarok kialakulását. A terápia megerősítheti a társas támogatást, a protektív tényezőket, segíthet az adaptív megküzdési módok elsajátításában, és csökkentheti a hangulatzavar kockázati tényezőit. E célból a klinikánkon az SM-betegek számára egyéni pszichoterápia vehető igénybe, továbbá rendszeresen indul 20 alkalmas, zárt relaxációs, stresszkezelési és alkalmazkodást elősegítő pszichoterápiás csoport, valamint tornával kombinált kognitívtréning-csoportok. Emellett több éve működik nyílt pszichoterápiás csoport SM-mel élők számára.
A pszichológiai támogatás fontossága
Napjainkban az SM-betegek betegségspecifikus pszichológiai támogatásának fontossága megkérdőjelezhetetlen, szerves részét javasolt képeznie az SM-centrumban zajló komplex beteggondozásnak.
A Medical Online cikke, a szakmai hivatkozásokkal együtt ide kattintva érhető el.
