Az első tünet(ek) hirtelen jelennek meg, majd néhány napon, héten belül megszűnnek – ez az oka annak, hogy kezdetekben sokszor nem is gyanakodnak SM-re. A betegség klinikai képe betegenként nagyon különböző lehet. A tünetek a központi idegrendszerben keletkező plakkok elhelyezkedésétől függően alakulnak ki. Például a látóideg károsodása (léziója) látásromláshoz, míg a gerincvelőjé a végtagok gyengeségéhez [&hellip
Az első tünet(ek) hirtelen jelennek meg, majd néhány napon, héten belül megszűnnek – ez az oka annak, hogy kezdetekben sokszor nem is gyanakodnak SM-re. A betegség klinikai képe betegenként nagyon különböző lehet. A tünetek a központi idegrendszerben keletkező plakkok elhelyezkedésétől függően alakulnak ki. Például a látóideg károsodása (léziója) látásromláshoz, míg a gerincvelőjé a végtagok gyengeségéhez vagy érzészavarához vezethet.
Érzészavar
Körülbelül a betegek egyharmadában az első tünet valamilyen érzészavar: zsibbadás, bizsergés vagy érzéskiesés a test egy részén, általában aszimmetrikus eloszlásban, egyik kézen, egyik lábon vagy a törzs egy szakaszán. Izom és ízületi fájdalmak jelentkezhetnek. Néhány esetben a betegek a háton végigfutó “villanyozó” érzést panaszolnak, ez az ún. L’Hermitte jel.
Látászavar
Az egyik leggyakoribb tünet a látásromlás, mely a homályos látástól a teljes látásvesztésig terjedhet egyik, ritkábban mindkét szemen. Szemüveggel nem korrigálható látásélesség csökkenés, kettőslátás, szemtekerezgés (nisztagmus) is előfordulhat.
Vertigo és koordinációs zavarok
Vertigónak nevezzük az idegrendszeri eredetű forgó jellegű szédülést, mely általában egyensúlyzavarhoz társul. A koordinációs zavarokat gyakran kisagyi károsodás okozza. Koordinációs zavar lehet a mozgások összehangolásának nehézsége (pl. egy csésze felemelésekor) vagy az ülés, állás, járás ataxiának nevezett egyensúlyzavara. A beszédhez szükséges izmok működésének elégtelen összehangolása töredezett, ritmustalan beszédben nyilvánul meg.
A mozgató rendszer zavarai
Az SM előrehaladtával a végtagok akaratlagos, szabad mozgatásának képessége egyre romlik. Ez az izomerő csökkenésének és az izomtónus kóros fokozódásának következménye. Az antigravitációs izmokban jelentkező kóros tónusfokozódást spaszticitásnak hívják.
A tünetek enyhébb formában járáskor észlelhetők: hosszabb táv megtételekor a lábak elnehezülnek, a mozdulatok meglassulnak, a lépcsőn való járás fárasztó. Súlyosabb formában a lábak merevek és gyengék, “rogynak”, korai izomfáradtság jellemző.
A spaszticitást különböző külső tényezők, mint a stressz, időjárási frontok, fájdalom is befolyásolja. Előrehaladott spaszticitásnál ritmikus, akaratlan rángások észlelhetők elsősorban a lábon, egyszerű mozdulatok (pl. sarok felemelése) végrehajtása előtt. Néhány betegnek fájdalmas éjszakai lábgörcse van.
Vizelési zavarok
A hólyagürítési zavar előfordulása a betegség stádiumának és a károsodás általános mértékének függvénye. A leggyakoribb panasz az ismételt hólyagürítés mellett jelentkező parancsoló vizelési inger. A betegség késői fázisában az ürítési kontroll teljesen eltűnhet vagy az ürítés csak nagyon lassan lehetséges, ami húgyúti fertőzésekhez vezethet.
Szexuális zavarok
Impotencia, csökkent szexuális érzékenység, akaratlan izomfeszülés nehezítheti az SM-es betegek életét.
Hangulati zavarok
Depresszió előfordulhat a betegség részeként és a diagnózisra adott reakcióként is. A betegségtudat csökkent önbecsülést, demoralizáltságot okozhat.
Kóros fáradékonyság (fatigue)
Az SM-es betegek 70%-a tapasztal valamikor a kórlefolyás során hirtelen fellépő szélsőséges testi-szellemi fáradékonyságot. A kimerültségnek ez a fajtája a legkönnyebb feladatvégzést követően is előfordulhat, nem depresszió következménye.
Forrás: www.sminfo.hu
