Egy vérnyomáscsökkentőnek az SM-re gyakorolt kedvező hatásáról jelentek meg biztató állatkísérletes eredmények az egyik hazai szaklapban. Az SM Betegek Országos Egyesülete (SMBOE) mellett működő Orvos Tanácsadó Testület (OTT) ugyanakkor óva int attól, hogy kezdeti stádiumban lévő kutatásokból messzemenő következtetéseket vonjunk le: számtalan ígéretesnek hitt összefüggésről bizonyosodott már be, hogy sajnos embereknél nem működik. Egy vérnyomáscsökkentő [&hellip
Egy vérnyomáscsökkentőnek az SM-re gyakorolt kedvező hatásáról jelentek meg biztató állatkísérletes eredmények az egyik hazai szaklapban. Az SM Betegek Országos Egyesülete (SMBOE) mellett működő Orvos Tanácsadó Testület (OTT) ugyanakkor óva int attól, hogy kezdeti stádiumban lévő kutatásokból messzemenő következtetéseket vonjunk le: számtalan ígéretesnek hitt összefüggésről bizonyosodott már be, hogy sajnos embereknél nem működik.
Egy vérnyomáscsökkentő gyógyszer állatkísérletekben eredményesnek mutatkozott az SM tüneteinek enyhítésében és talán a betegségre jellemző bénulást is visszájára fordíthatja – ismertette egy külföldi kutatás részleteit a Medical Tribune című orvoslap. Az újság háttérbeszámolójából kiderül: a tudományban is sok múlik a véletleneken.
A történet hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor a sclerosis multiplex kutatásában szaktekintélynek számító neurológus professzor, Lawrence Steinman orvosa magas vérnyomást diagnosztizált nála, ezért felírt számára egy régóta alkalmazott vérnyomáscsökkentő gyógyszert. A professzor odahaza, amikor saját számítógépén kutakodni kezdett a gyógyszer hatóanyaga után, egy véletlen folytán összefüggést vélt felfedezni az SM-es betegek kórlefolyása, s az általuk használt vérnyomáscsökkentő gyógyszerek között. Az általa feltételezett kapcsolat feltárására egy átfogó kutatást indított el.
Munkatársaival első lépésként korábbi SM-es betegek patológiai leleteit tanulmányozták át, amiből – leegyszerűsítve – az derült ki: sclerosis multiplexben megemelkedik azoknak a receptoroknak és enzimeknek (orvosi rövidítésben: ACE) a mértéke, amelyek a magas vérnyomásért is felelősek. Erre alapozva próbálták a megfigyelést a gyakorlatba is átültetni: a sclerosis multiplexhez hasonló betegséget, agyi elváltozásokat hoztak mester-Munkatársaival első lépésként korábbi SM-es betegek patológiai leleteit tanulmányozták át, amiből – leegyszerűsítve – az derült ki: sclerosis multiplexben megemelkedik azoknak a receptoroknak és enzimeknek (orvosi rövidítésben: ACE) a mértéke, amelyek a magas vérnyomásért is felelősek. Erre alapozva próbálták a megfigyelést a gyakorlatba is átültetni: a sclerosis multiplexhez hasonló betegséget, agyi elváltozásokat hoztak mesterségesen létre kísérleti egereknél, majd a kiszemelt vérnyomáscsökkentővel kezdték kezelni az állatokat. Azt találták, hogy a kezelt állatoknál nem jelentkeztek a betegség rosszabbodását jelző bénulások, sőt visszájára is tudták fordítani a folyamatot ott, ahol már bekövetkezett a paralízis. Ha embereknél is működne a kedvező hatás, egy újabb, a jelenlegieknek a töredékébe kerülő gyógyszeres terápiával bővülhetne az SM kezelésének lehetősége.
A Medical Tribune ugyanakkor megjegyzi: még számos vizsgálat szükséges ahhoz, hogy emberekben is biztonsággal ki lehessen próbálni a módszert. Buktatók sokaságára figyelmeztet dr. Csépány Tünde debreceni neurológus egyetemi docens, az OTT elnöke is.
– A cikkben említett konkrét vérnyomáscsökkentőről felvetett hatásosság sclerosis multiplexben egyáltalán nem bizonyított. A merész kijelentés mögött több mint egy évtizede tartó elméleti vizsgálatok állnak, ám emberekre vonatkozó adatok csupán az említett enzim szintjének vizsgálatáról és örökléséről vannak 1997-től. A vérben az emelkedett ACE szint az SM betegek 23 százalékában volt kimutatható, egészségesekben ez az arány 2 százalék. Ez ugyan jelentős különbség, ám nem biztos, hogy az SM-mel függ össze, mert például a bőrben, a tüdőben vagy a nyirokcsomókban kialakuló gyulladásos betegség, a szarkoidózis esetében is nő az ACE szint, az enzimnek a vérnyomáscsökkentővel való blokkolása mégsem gyógyítja meg a szarkoidózist – magyarázza Csépány Tünde.
Ahhoz tehát, hogy kiderüljön, az SM kezelésben lehet-e szerepe a vérnyomást szabályozó enzimek befolyásolásának, még hosszú évekig tartó vizsgálatok szükségesek. Az állatkísérletben pozitív hatású szerek ugyanis sok esetben az embereknél sikertelenek. Ez nemcsak az SM-re érvényes, hanem valamennyi betegségre. Nem véletlen, hogy amíg egy laboratóriumban ígéretesnek tűnő új molekulából az állatkísérletek, majd a többfázisú emberi kipróbálás után törzskönyvezett gyógyszer lesz, akár 10-15 év is eltelik.
Az elmúlt évtizedekben sok példa volt arra, hogy ez az idő nem rövidíthető le: sokszor kiderült, hogy egy tudományos áttörésként induló kezdeményezés nem váltja be a reményeket, mert emberekben nem mutatható ki a kedvező hatás vagy nem várt tünetek és mellékhatások is fellépnek, azaz a pozitív hozadéknál nagyobb a negatív kockázat. Bármennyire is szeretnének a kutatók, az orvosok, a gyógyszercégek, s mindenekelőtt a betegek mihamarabb újabb és hatékonyabb gyógyszereket, a gyorsaság nem mehet a biztonságosság rovására.
