Több versenyen is eredményesen szerepelt az utóbbi időben Béres Jenő Csaba: az Esztergomban élő SM beteg férfi gyerekkori sportlövészeti múltját elevenítette fel néhány évvel ezelőtt, amikor úgy döntött, ismét fegyvert ragad. A sport nemcsak az eredmények révén ad sikerélményt, de a mindennapokban is fegyelmezettebbé teszi, valamint segít erőnlétének szinten tartásában. A sportlövészet nem látványsport: csak [&hellip
Több versenyen is eredményesen szerepelt az utóbbi időben Béres Jenő Csaba: az Esztergomban élő SM beteg férfi gyerekkori sportlövészeti múltját elevenítette fel néhány évvel ezelőtt, amikor úgy döntött, ismét fegyvert ragad. A sport nemcsak az eredmények révén ad sikerélményt, de a mindennapokban is fegyelmezettebbé teszi, valamint segít erőnlétének szinten tartásában.
A sportlövészet nem látványsport: csak aki a fegyvert fogja, az tudja, micsoda munka kell ahhoz, hogy a céltáblán az átlagos találati arány egy-egy millimétert javuljon – fogalmaz Béres Jenő Csaba. A férfi kezdetben csak hobbiként kezdett lőni egy Szlovákiában vett, kiszuperált légpisztollyal, hogy javítson koncentrációján, s ne engedje mozgás-koordinációját tovább romlani.
– Mivel a jobb kezem a betegség miatt gyakorlatilag használhatatlanná vált, miként majdnem mindent, lőni is meg kellett tanulnom bal kézzel. A nehezebb légpuska helyett a könnyebb súlyú légpisztollyal próbálkoztam – eleveníti fel az újrakezdést Béres Jenő Csaba. Két évvel ezelőtt ráadásul rángatni kezdett a jobb lába, ezért ki kellett találnia miként lehet ezen úrrá, hogy tudjon célozni. „Ha felkapaszkodom a járókeret mellé, s 5-5 percet állok, akkor megszűnik a rángás, s tudok a lövésre koncentrálni.” A sport fegyelmezettebbé tette a férfit, otthonában is sokat gyakorol, emellett csaknem minden nap súlyzózik is, a biztos fegyvertartáshoz ez is elengedhetetlen.
Sok gyakorlás után sportegyesületet keresett. Esztergomban és a közeli Dorogon is van lövészet, csakhogy néhány lépcső is, ami viszont leküzdhetetlen akadálynak bizonyult. Így került a képbe egy pesterzsébeti lövészegylet, ahol biztosított a kerekesszékkel való közlekedés. A bejutást a Máltai Szeretetszolgálat speciális kisbusza biztosítja havonta egyszer, a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány pedig segített abban, hogy hozzájuthasson egy profi versenyzésre is alkalmas légpisztolyhoz. Egy edzés 3 óra, egy sorozatra 1 óra 40 perc áll rendelkezésre, ennyi idő alatt hatvanszor lő – ha közben nem görcsölnek be az izmai.
A versenyeken sem könnyű a részvétel. A legutóbbi helyszínre sem tudott volna bejutni az elektromos székkel, ezért megszervezték, hogy a pesterzsébeti pályán lőhessen, s edzője hivatalosan igazolja az eredményét. Harmadik lett, ám a mozgáskorlátozott kategória győzteséről tudni érdemes, hogy kint volt Pekingben a nemzetközi paralimpián is.
– A sportlövészet nekem nagyon sokat segített az önfegyelmem megőrzésében és megerősítésében, ezzel részben önmagam megszervezem a saját rehabilitációmat is. Kevesen vagyunk sportlövők, s bár ehhez a sporthoz nem egyszerű felszerelést, valamint megfelelő helyszínt és edzőt találni, mégis lehetnénk jóval többen is, hiszen ez egy olyan sport, amit 50 évesen sem késő elkezdeni – zárja gondolatait Béres Jenő Csaba.
