Korábban évtizedeken át úgy gondolták, hogy a fizikai megterhelés, a sportolás ronthat az SM betegek állapotán, ám a betegség jobb megismerésével ezt a tételt mára egyértelműen cáfolták. Sőt, ma már számos orvosi bizonyíték van arra, hogy a rendszeresen sportoló SM betegek életminősége és életkilátásai is jobbak. Amint az Országos SM Napon tartott előadásából kiderült, dr. Rózsa Csilla, a Magyar Neuroimmunológiai Társaság (MANIT) elnöke is egyetért azzal, hogy az SM gyógyszerek mellett a rendszeres mozgást is „receptre kellene felírni” a betegeknek. A sportolás szerteágazó fizikai, mentális és lelki hatásai semmi mással nem pótolhatók. Ezt sokan tudják – mégis túl keveset mozognak.
„Hogy miért gondolták azt régen, hogy az SM betegeknek nem szabad kimerítő fizikai aktivitást végezniük?” – tette fel a kérdést Rózsa Csilla, majd válaszokat is adott rá. Egyrészt úgy vélték, hogy mivel a betegséggel gyakran együtt jár a kóros fáradékonyság, ezért ha egy SM beteg sportol, tovább fokozódhatnak ezek a panaszok. Másrészt sokaknál tapasztalták, hogy a fizikai igénybevétel után a tünetek rosszabbodtak. Harmadrészt pedig a testhő- mérséklet fizikai megterhelés miatti emelkedését szintén károsnak vélték.
A megfigyeléseknek ugyan volt alapja, ám ma már másként látja az orvostudomány a helyzetet. Először is a szakszóval fatigue-nek nevezett kóros fáradékonyság önmagában pihenéssel, tehát fizikai passzivitással kipihenhetetlen, ellenben azt tapasztalták, hogy a rendszeresen mozgók ugyan elfáradnak, de ha kitartanak, a terhelhetőségük nő, a fáradékonysággal összefüggő panaszok idővel mérséklődnek. Másodszor: mozgás után valóban előfordulhat nagy fokú kimerültség, egyensúlyproblémák, akár látásgondok is, azonban ezek átmenetiek, nem okoznak tartós állapotrosszabbodást, a túlterhelés elkerülésével javarészt kivédhetők. Sportolást követően fél óra pihenéssel ezek a panaszok jellemzően elmúlnak. Harmadszor: az SM betegek közül sokan valóban érzékenyebbek a melegre, a hőmérsékletük emelkedésére, de ez megfelelő mozgás választásával, szünetek beiktatásával, nyáron hideg vízben vagy légkondicionált helyiségben történő sportolással nagyrészt kiküszöbölhető. Ráadásul a tapasztalatok szerint, ahogyan alkalmazkodik a szervezet az edzésekhez, egyre inkább tolerálni képes a magasabb testhőmérsékletet is.
Dr. Rózsa Csilla
Rózsa Csilla felidézte, hogy egy felmérésben legalább ötven akadályt tudtak felsorolni az SM betegek, hogy miért nem mozognak rendszeresen. A kifogáskeresésben az egészségesek is rendkívül kreatívak. Utóbbi jól tükröződik a lakosság általános egészségi állapotában, látszik az elhízottak arányán, az elhízással és a mozgásszegény életmóddal összefüggő népbetegségek magas számában és túl korai előfordulásában. Kétségtelen: egy SM betegnek – állapotától függően – több nehézséget kell leküzdenie, ám a kifogások helyett azt kell megkeresni, hogy mi az, ami megvalósítható.
– Örömöt kell találni a mozgásban. Ha valaki kényszeredetten kezd neki, nem fog a sport a mindennapjai részévé válni, szervesen beépülni a napirendjébe. Aki viszont élményként éli meg a mozgást, az általa már rövid távon is érezhető pozitív változást, a sikert, nagyobb eséllyel ki is fog tartani – fogalmazott a főorvos. A sportolás javítja az izomerőt, az állóképességet, az egyensúly- érzéket, egészségesebbé teszi az anyagcserét, javítja a memóriával és az agy tanulási képességeivel összefüggő kognitív funkciókat, csökkenti a kísérőbetegségek, például az agyi érbetegségek kialakulásának kockázatát, emellett kihatással van az érzelmi állapotra is. Csökkenti a stresszt, a szorongást, javítja a közérzetet, mérsékli a depresszió tüneteit, a másokkal közös mozgás pedig a társas kapcsolatokat is erősíti.
– Az SM-nek nincs olyan kórformája és stádiuma, amikor ne adna előnyt a mozgás. Ez nemcsak a tünetmentesen élő, önállóan sportolni képes betegekre igaz, hanem akár az ágyhoz között sorstársakra is vonatkozik. Esetükben a személyre szabott gyógytorna képes segíteni az életminőség javításában, hozzájárulhat például a fájdalomcsillapításhoz, az izommerevség vagy a vizelési panaszok csökkentéséhez – jelentette ki Rózsa Csilla.
– Külön kell kezelnünk a sportolást, az edzést, az aktív életmódot a célzott rehabilitációtól. Utóbbi már arról szól, hogy valamilyen csökkent, sérült, elveszett funkciót próbálunk helyreállítani, stabilizálni. Fontos lenne, hogy a jelenleginél jóval többen tudjanak élni a gyógytorna lehetőségével, akár intézményben, akár támogató csoportban vagy otthonukban gyógytornász foglalkozzon a betegekkel. Érdemes erre mindenkinek rákérdezni a gondozását végző SM centrumban. Gyógytornát ugyanakkor a háziorvos is kiírhat – hívta fel a figyelmet a főorvos.
Amíg a gyógytornász által irányított rehabilitációs mozgásformák célzottak, addig a szabadon választott sportban nincs olyan sportág, ami kifejezetten SM specifikus lenne. Rózsa Csilla erről azt mondta: a kulcsszó az, hogy élvezze a beteg, amit csinál. Elmesélte, hogy önmaga például tánctanfolyamra iratkozott be – szintén orvos – férjével, ami egyszerre segíti őket a fizikai és a szellemi fáradság kipihenésében, sikerélményt ad, javítja a hangulatot és párkapcsolatot is erősíti.
Fokozatosan kell növelni a terhelést és nem szabad a végletekig kihajtani a szervezetet. A bemelegítés és a nyújtógyakorlatok is fontosak, ezeket nem szabad elhanyagolni. Lehet sétálni (akár nordic walking bottal segítve), kocogni, túrázni, táncolni, ha az egyensúlyérzék biztonsággal megengedi, akkor kerékpározni. Ha valaki nehezebben mozog, akkor vízi torna, úszás vagy edzőtermi gyakorlatok jöhetnek szóba. A jóga is képes elősegíteni a feltöltődést, a stresszcsökkentést, az állóképesség javítását. Ez a tai chi-re is igaz, nyugaton igen népszerű ez a mozgásforma is, idehaza kevésbé ismerik. A mindennapokban a több mozgást olyan apró trükkök is elősegíthetik, minthogy valaki a korábbi megállóban száll le a buszról és gyalogol, ha lift helyett a lépcsőt választja, ha a szokásosnál nagyobb körre vagy gyakrabban megy ki a kutyájával, ha az esti rutinszerű tévénézés helyett sétál egyet a környéken vagy ha többet kertészkedik. Ezek a mindennapokban elérhető pluszlépések fontosak, ám a pulzusszámot megemelő, az anyagcserét felpörgető sportokat nem váltják ki.
Egyre több tudományos publikáció is foglalkozik a mozgás szerepével. Az eredmények abba az irányba mutatnak, hogy a mozgás az általa kiváltott komplex biológiai hatások révén lassíthatja az SM betegség progresszióját, előrehaladását is. Amíg a testben lévő felesleges zsír gyulladásos folyamatokat serkent a szervezetben, az aktív mozgás gyulladáscsökkentő hatású, ezáltal a rendszeres sportnak még az idegsejteket védő hatása is feltételezhető. A sportolás tehát a legfontosabb kiegészítő kezelésnek tekinthető a gyógyszeres terápiák mellett, ráadásul nincs mellékhatása.
————————————————————————————————————————————————————-
A cikk a Multiplex Magazin 2021/2. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi, tudományos partnere az SM betegek kezelésében dolgozó neurológusokat is összefogó Magyar Neuroimmunológiai Társaság (MANIT). A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
