Társadalmi szerepvállalás ma és holnap

2010. március 2. | MSMBA

Mi kellene ahhoz, hogy egy utcán megtántorodó, s egy épületben megkapaszkodó emberről ne gondolja mindenki rögtön azt, hogy ittassága miatt veszítette el az egyensúlyát? Mi kellene ahhoz, hogy egy épületben vagy buszon a mozgássérült liftet használni akaró emberre ne nézzenek ferde szemmel? Mi kellene ahhoz, hogy a csökkent munkaképessége miatt a munkaerőpiacon pozitív diszkriminációban reménykedő [&hellip

Mi kellene ahhoz, hogy egy utcán megtántorodó, s egy épületben megkapaszkodó emberről ne gondolja mindenki rögtön azt, hogy ittassága miatt veszítette el az egyensúlyát? Mi kellene ahhoz, hogy egy épületben vagy buszon a mozgássérült liftet használni akaró emberre ne nézzenek ferde szemmel? Mi kellene ahhoz, hogy a csökkent munkaképessége miatt a munkaerőpiacon pozitív diszkriminációban reménykedő krónikus betegre ne mint teherre, hanem mint esélyre méltó emberre tekintsenek a többiek?

Meggyőződésünk szerint a fenti kérdésekre a válasz: elsősorban ismeretterjesztés, mert a tévhiteknek és előítéleteknek a legtermékenyebb táptalaja a tájékozatlanság. Ennek szellemében az MSMBA megalakulása óta igyekszik saját eszközeivel formálni a közvéleményt, s minél több információt eljuttatni az emberekhez a betegségről, a betegek mindennapi életéről. A sclerosis multiplex nem „hálás” betegség: hiába küzdenek vele ezrek az országban, a teljes népességhez képest kevés embert érint, ezért nehéz elérni, hogy e közösség problémáit és célkitűzéseit foglalkozásra érdemes témaként tartsa számon a közvélemény. Nehéz, de nem lehetetlen vállalás ez: az alapítvány a 10 évvel ezelőtti megalakulást bejelentő első sajtónyilatkozattól mégiscsak el- jutott addig, hogy 2009 májusában a Magyar Tudományos Akadémia székházában lezajlott az SM Világnap első hazai tömegrendezvénye, s a főváros szívében látványos akciónk keretében ereszthettük égnek a világnap színes léggömbjeit.

Kommunikációnk nemcsak az SM betegekről szól. Amikor sajtótájékoztatókat tartunk, programokra invitálunk, felszólalunk az akadálymentesítés érdekében vagy – mint most – egy jubileumi kiadványban próbáljuk minél többekhez eljuttatni az üzenetünket, ezt nemcsak önmagunkért tesszük. Bárki ébredhet ugyanis egy nap arra, hogy SM beteg. Egy nap mi is erre ébredtünk, s nem azért, mert előtte életmódunkkal kísértettük volna a sorsunkat. Ebben sorstársai vagyunk minden- kinek, akivel egy nap félelmetes diagnózist közöl az orvosa vagy aki egy önhibáján kívüli baleset miatt maradandó sérülést szenved el. Amikor az SM betegek emberibb életéért küzdünk, mindenkiért küzdünk, akit érhet váratlan egészségügyi trauma, ami miatt megfordul vele az addig ismert világ.

Tehát mindenkiért küzdünk.

 

Scroll to top