A diagnózis idején az SM-mel élők mintegy tizedénél jelentkeznek alsó húgyúti tünetek, az évek során azonban ez az arány akár 75 százalékra is emelkedhet. „Nem törvényszerű, hogy egy SM-betegnek a mindennapjait urológiai panaszok tegyék tönkre. Mind a diagnosztikában, mind a gyógyszeres vagy műtéti módszereket tekintve sok eszköz áll a rendelkezésünkre, amivel javítani lehet az életminőséget. Az urológusok pedig jellemzően nem harapnak, így nem szabad halogatni a kivizsgálást és a megoldáskeresést” ― biztat dr. Balogh Zoltán, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Urológiai Osztályának urológus szakorvosa. A gyakori, sürgető vizelési inger, a vizelet elcseppenése, a nehezített hólyagürítés vagy a visszatérő húgyúti fertőzés nemcsak kellemetlen: a hátterükben álló egyes működési zavarok kezeletlenül a hólyagot és a veséket is károsíthatják.
Az urológiának külön területe foglalkozik az idegrendszeri betegségekhez kapcsolódó vizelési zavarokkal. A neuro-urológia többek között gerincvelő-sérülés, stroke, Parkinson-kór és sclerosis multiplex esetén vizsgálja, hogyan változik meg a húgyhólyag működésének idegi szabályozása, és miként lehet megelőzni vagy kezelni ennek következményeit. Balogh Zoltán praxisában olyan beteg is előfordult már, akinél éppen a húgyúti panaszok kivizsgálása során merült fel a sclerosis multiplex gyanúja, majd igazolódott is a betegség.
Dr. Balogh Zoltán
― A húgyhólyag működése is idegrendszeri vezérlés alatt áll. Normális esetben a nap túlnyomó részében vizeletet tárol: telődik, miközben a benne lévő nyomás alacsony marad. Egy átlagos hólyag nagyjából 300–400 milliliter vizeletet képes tárolni. Amikor elérkezik a megfelelő pillanat, a hólyagizom összehúzódik, a záróizom pedig ellazul, és megtörténik a vizelés. Ehhez nagyon pontos összehangoltság kell. Ha az idegrendszeri szabályozás sérül, ez az összhang borulhat fel ― magyarázza Balogh Zoltán. A panaszok alapvetően két irányba mutathatnak: az egyik esetben a hólyag már a tárolási szakaszban összehúzódik, a másikban éppen a kiürítés válik nehézzé. A kétféle panasz hátterében többféle működési zavar állhat, ráadásul ezek még kombinálódhatnak is ugyanannál a betegnél.
A hólyag falának izomzatát detruzornak nevezik. Ha ez az izom a tárolási időszakban a kelleténél korábban összehúzódik, neurogén detruzor-túlműködésről beszélünk. Ennek jele lehet a sürgető, parancsoló, nehezen visszatartható vizelési inger, amihez akaratlan vizeletvesztés is társulhat. Figyelemfelkeltő, ha valaki naponta nyolcnál többször vizel, vagy éjszakánként rendszeresen többször emiatt ébred fel. Sok SM-beteg életét alapvetően meghatározza, hogy minden programját a mosdóhoz kell igazítania: fel mer-e szállni a buszra, végig tud-e ülni egy előadást, el tud-e menni moziba. Bizonyos hólyagműködési zavaroknál azonban nemcsak az életminőség a tét: ha tartósan magas nyomás alakul ki a hólyagban, az hosszabb távon a felső húgyutakat és a veséket is veszélyeztetheti.
A másik gyakori helyzet, amikor a hólyag nem ürül megfelelően. A vizeletsugár gyenge, az ürítés elhúzódik, vizelés után is megmarad a telt hólyag érzése. Ennek egyik oka lehet, hogy a hólyagizom nem húzódik össze kellő erővel. A másik jellegzetes, SM-hez kapcsolódó zavar a detruzor– szfinkter diszszinergia: a hólyagizom összehúzódna, miközben a záróizom nem lazul el megfelelően. Olyan ez, mintha a hólyag nyomná kifelé a vizeletet, miközben az ajtó nem nyílik ki rendesen. A beteg ilyenkor hosszan vizel, azonban csak csöpög a vizelet, préselnie kell, vagy a WC-ből kijőve is úgy érzi, hogy nem ürült ki a hólyagja. A visszamaradó, pangó vizelet kedvez a fertőzéseknek, ezért vissza-visszatérő húgyúti fertőzés esetén gondolni kell arra is, vajon a hólyag megfelelően ürül-e ki. A fertőzések ronthatják a közérzetet, és az SM neurológiai tüneteit is felerősíthetik. Ha pedig a húgyhólyag tartósan túlterhelődik vagy túlfeszül, idővel maga a hólyagizom is károsodhat.
― A hólyagizomzat egy ideig alkalmazkodik, de nem korlátlanul. Ha tartósan kedvezőtlen körülmények között kell működnie, az izomrostok károsodhatnak, és kialakulhat olyan állapot, amit már nem tudunk teljesen visszafordítani. Ezért fontos, hogy ne akkor kezdjünk foglalkozni a problémával, amikor a hólyag vagy a vesék már károsodtak ― figyelmeztet a szakorvos.
Az SM nem magyaráz meg minden vizelési panaszt. Egy SM-mel élő embernek ugyanúgy lehet prosztata-megnagyobbodása, húgyúti köve, hólyagnyaki szűkülete vagy nőgyógyászati problémája, mint bárki másnak. Az urológiai kivizsgálás egyik fontos feladata ezért annak tisztázása, hogy a panaszok mennyiben függnek össze az idegrendszeri betegséggel, és van-e mellettük más ok.
― Már az is sokat elárul a problémáról, hogy mikor, milyen gyakran és mennyit vizel valaki, mennyi folyadékot fogyaszt, van-e éjszakai vizelése, sürgető ingere vagy vizeletvesztése. Az életminőségi kérdőívek azt is megmutathatják, mennyire terhelik meg a panaszok a beteg mindennapjait. Ennél kézzelfoghatóbb információt ad a háromnapos vizelési napló vezetése. A beteg feljegyzi, hogy mikor, mennyit és mit ivott, milyen és mennyi folyékony ételt fogyasztott, mikor és mennyit vizelt, illetve jelentkezett-e sürgető inger vagy inkontinencia. Sokszor maga a beteg is akkor vesz észre összefüggéseket, amikor leírva látja, hogyan telik egy napja. Vizeletvesztés esetén a betétteszt is segíthet: a száraz és a használt betét tömegének különbsége megmutatja az elvesztett vizelet mennyiségét, és később a kezelés hatása is követhető ― ismerteti Balogh Zoltán.
Nincs egységes vizsgálati sor. Az ultrahang megmutathatja például, marad-e vizelet a hólyagban vizelés után, illetve milyen állapotban vannak a vesék és a húgyutak. Egyes esetekben más képalkotó vizsgálatra is szükség lehet. Hólyagtükrözéskor (cisztoszkópia) egy vékony, optikai eszközt vezetnek fel a húgycsövön keresztül a hólyagba, hogy közvetlenül megvizsgálják a húgycső és a hólyag belső felszínét. Így például kő, daganat vagy más húgyúti eltérés zárható ki. Nőknél részletes nőgyógyászati vizsgálat egészítheti ki a kivizsgálást; ennek urogynekológiai része célzottan vizsgálja például a medencefenék működését, a kismedencei szervek esetleges süllyedését és ezek kapcsolatát a vizelési panaszokkal.
Máskor nem elsősorban azt kell látni, hogyan néz ki a hólyag, hanem azt, hogyan működik. Ilyen funkcionális vizsgálat a vizeletáramlás mérése (uroflowmetria). A páciens egy erre kialakított készülékbe vizel, amely rögzíti, hogyan változik az áramlás erőssége az ürítés során. A komplex urodinamikai vizsgálat ennél részletesebb: vékony katéterek segítségével mérik a hólyagban és környezetében kialakuló nyomásokat, miközben a hólyagot fokozatosan feltöltik, majd az ürítési fázist is vizsgálják. Így kiderülhet, idő előtt összehúzódik-e a hólyagizom, kellően erős-e az összehúzódása, illetve összehangoltan együttműködik-e a záróizommal.
A kezelés attól függ, mi okozza a tüneteket. A cél a panaszok csökkentése, az életminőség javítása, valamint a hólyag és a vesék működésének hosszú távú megőrzése. Sürgető vizelési inger, gyakori vizelés és késztetéses inkontinencia esetén akár tréningmódszerekkel is lehet javulást elérni: a hólyagtréninggel növelhető a két vizelés közötti idő, a medencefenék-gyógytorna pedig segíthet az inger visszatartásában. Nehezített vizelésnél a gyógytorna célja inkább a medencefenék és a záróizmok ellazításának, megfelelő együttműködésének gyakorlása lehet.
A gyógyszeres kezelések egy része azt az idegi ingerületátvitelt fékezi, amely a hólyagizom összehúzódását váltja ki, így a hólyag kevésbé húzódik össze idő előtt. Más gyógyszerek a hólyag falának izomzatát segítik ellazulni a tárolási időszakban. A cél mindkét esetben az, hogy ritkábban jelentkezzen sürgető inger, nőjön a hólyag tárolóképessége és csökkenjen a vizeletvesztés. Azt, hogy egy gyógyszer megfelelően csökkenti-e a panaszokat, általában egy-két hónap kezelés után lehet érdemben megítélni.
Ha a gyógyszeres kezelés nem ad megfelelő eredményt, a hólyag falába adott botulinumtoxin csökkentheti a kóros izom-összehúzódásokat. Hólyagtükrözéssel több ponton kis mennyiségű botulinumtoxint fecskendeznek a hólyagizomba, amely jellemzően mintegy 9 hónapra gátolja az összehúzódást kiváltó idegi jelek továbbítását, így mérséklődhet a hólyag túlműködése és hosszabbá válhat a két vizelés közötti idő. A hatás elmúltával a kezelés szükség esetén megismételhető. (Egyes betegeknél átmenetileg nehezebbé válhat a hólyag kiürítése, katéterezésre lehet szükség.)
Egyes késztetéses panaszoknál és hólyagürítési zavaroknál neuromoduláció is segíthet: elektromos ingerléssel befolyásolják a hólyagműködésben részt vevő idegi szabályozást.
Nehezített vizelésnél először azt kell tisztázni, mi akadályozza az ürítést. Ha a hólyagnyak vagy a húgycső körüli simaizomzat fokozott feszülése növeli a kiáramlási ellenállást, olyan gyógyszerek adhatók, amelyek ellazítják ezeket az izmokat, és ezzel megkönnyíthetik a vizelet távozását. Ha pedig nem az SM, hanem például prosztatamegnagyobbodás az akadály, annak célzott urológiai kezelésére, szükség esetén endoszkópos vagy lézeres beavatkozásra lehet szükség.
Ha a hólyagizom nem tud kellő erővel összehúzódni, és jelentős mennyiségű vizelet marad vissza, biztosítani kell a rendszeres kiürítést. Ez történhet tartós húgycsőkatéterrel vagy a hasfalon keresztül a hólyagba vezetett katéterrel (epicystostomia). Akinél kivitelezhető, előnyösebb lehet a tiszta intermittáló katéterezés: a beteg adott időközönként maga vezet fel egy vékony katétert, leengedi a visszamaradt vizeletet, majd eltávolítja az eszközt. „Ez elsőre sok betegnek nagyon ijesztően hangzik, ám maga a művelet fél perc alatt megoldható. A beteg leengedi a vizeletet, kihúzza a katétert, tehát nincs benne folyamatosan cső. Ha valakit nem gátol ebben a kezei állapota, és meg tudja tanulni, biztonságosan el tudja végezni, akkor sokaknak ez élhetőbb megoldást adhat, mint egy állandó katéter” ― fogalmaz Balogh Zoltán.
― A vizelési panaszokat nem szabad szégyellni, utána kell járni az okoknak és megtalálni a megoldást. A panaszok erőssége ráadásul nem mindig árulja el, mi történik valójában a húgyutakban: lehet valakinek nagyon zavaró, sürgető ingere úgy, hogy közben nincs veszélyben a veseműködése, és fordítva, viszonylag kevés panasz mellett is kialakulhat kezelendő működési zavar. Ezért SM-ben az időszakos urológiai kontrollnak panaszmentes időszakban is lehet létjogosultsága. Ma már nagyon sokféle eszközünk van, hogy segítsünk.
Hólyagtréning és medencefenék-torna
A hólyagtréning lényege, hogy a beteg nem minden ingerre indul azonnal a mosdóba, hanem adott időközönként próbál vizelni, majd ― ha ez biztonságosan megtehető ― fokozatosan növeli a két vizelés közötti időt. A hirtelen sürgető inger átvészelését nyugodt légzés, figyelemelterelés és néhány tudatos medencefenék-izomösszehúzás is segítheti. A tréning akkor is mérsékelheti a panaszokat, ha azok hátterében az SM okozta idegrendszeri szabályozási zavar áll, magát az idegrendszeri károsodást azonban nem szünteti meg.
A medencefenék-gyógytorna során sürgető inger vagy vizeletvesztés esetén a beteg gyakorolja azoknak az izmoknak a felismerését és megfeszítését, amelyek a vizelet visszatartásában vesznek részt. Nehezített vizelésnél pedig az ellazítás a cél: a gyógytornász megfelelő testhelyzetet, légzést és lazítási technikákat taníthat, hogy vizeléskor a medencefenék és a záróizmok ne akadályozzák feleslegesen az ürítést. Biofeedback (biológiai visszacsatolás) alkalmazásakor érzékelők mérik a medencefenék izmainak működését, a beteg pedig képernyőn vagy más jelzés formájában azonnali visszajelzést kap arról, hogy valóban a megfelelő izmokat feszíti-e meg, illetve sikerül-e ellazítania azokat. Ez segíthet gyakorolni a medencefenék tudatos és pontosabb használatát.
Az Európai Urológus Társaság neuro-urológiai irányelve szerint SM-ben a medencefenék tréningje alsó húgyúti panaszokat mérsékelhet, de nem minden neurogén hólyagműködési zavar enyhíthető tornával. Jelentős maradékvizelet vagy a hólyag és a záróizom erős koordinációs zavara esetén más urológiai kezelésre is szükség lehet.
Mi a neuromoduláció?
A kevésbé invazív módszernél a boka közelében futó sípcsonti ideget gyenge elektromos impulzusokkal ingerlik. Ezek az idegpályák közvetve ugyanazokhoz a gerincvelői központokhoz kapcsolódnak, amelyek a hólyag működésének szabályozásában is részt vesznek. A kezelés általában kúraszerűen, ismételt ― gyakran heti ― alkalmakból áll; ha hatásos, fenntartó kezelésekre is szükség lehet. Sok vizsgálat 12 hetes kezdeti kezeléssel számol, és a kedvező hatás fenntartó kezelésekkel egy évig vagy tovább is megőrizhető, kezelés nélkül viszont idővel csökkenhet. A keresztcsonti neuromoduláció ennél tartósabb megoldás lehet. Először próbaingerléssel ellenőrzik, javulnak-e a panaszok, megfelelő eredmény esetén pedig a keresztcsont közelében futó ideg mellé elektródát, a bőr alá pedig kis elektromos impulzusokat kibocsátó készüléket (impulzusgenerátort) ültetnek. Ha a kezelés beválik, éveken át hatásos lehet, de ez nem végleges gyógyulást jelent: idővel a készülék újbóli beállítására vagy cseréjére is szükség lehet.
A cikk a Multiplex Magazin 2026/1. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
