A bélrendszerben élő mikroorganizmusok hatnak az immunrendszer működésére, és egyre több kutatás utal arra, hogy talán az SM kialakulásában és lefolyásában is lehet szerepük. Ebből viszont még nem következik, hogy egy mikrobiomteszt alapján megmondható, mit kell ennünk, vagy hogy egy probiotikum befolyásolhatja az SM alakulását, esetleg létezne bizonyítottan hatásos „SM-diéta”. Dr. Kiss Richárd patológus, a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet vezető kutatója és Rózsa Csilla, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház neurológus osztályvezető főorvosa segítségével azt járjuk körül, mi az, amit már adatok támasztanak alá, mi még csak ígéretes kutatási irány, és hol szalad a „mikrobiom-marketing” a bizonyítékok elé.
A mikrobiom témája egyszerre jelenik meg tudományos kongresszusokon, laboratóriumokban és hirdetésekben: személyre szabott étrendet, jobb anyagcserét, erősebb immunrendszert ígérő szolgáltatások sora épült rá. Kiss Richárd hangsúlyozza: külön kell választani azt, amit már valóban tudunk attól, amit a tudomány még csak vizsgál, illetve amit a marketing kész tényként próbál eladni. A kérdés nem az, hogy a mikrobiomnak az immunrendszerre és az idegrendszerre „van-e hatása”, hanem az, hogy mekkora és milyen irányú ez a hatás, befolyásolható-e, és mit tudunk belőle a gyógyításban hasznosítani.
Dr. Kiss Richárd
A mikrobiom rendkívül összetett életközösség: sok száz baktériumfaj és más mikroorganizmus alkotja, legnagyobb részük a bélrendszerben él. Ezek nem passzív lakók: anyagokat termelnek, tápanyagokat alakítanak át, egymással és a szervezet sejtjeivel kommunikálnak. Kiss Richárd hangsúlyozza: nem elég tudni, mely fajok alkotják a mikrobiomot, mert az arányuk, az egymással kialakított hálózatuk és végső soron a funkciójuk is számít.
A modern mikrobiomkutatásban már nem egyszerűen azt nézik, hogy milyen baktérium tenyészthető ki egy székletmintából. Genetikai szekvenálással vizsgálják a közösséget, majd hatalmas adatmennyiséget értékelnek bioinformatikai módszerekkel. Ez lényeges különbség egy megszokott laborlelethez képest: a mikrobiomnál nincs egyszerű „normálérték”. Két ember bélflórája úgy is nagyon különbözhet, hogy mindketten egészségesek, ráadásul ugyanaz a baktérium sem feltétlenül ugyanazt jelenti két különböző mikrobiális közösségben. Ez az egyik oka annak is, hogy a kereskedelmi mikrobiomtesztek eredményeivel ma még óvatosan kell bánni. A legtöbb vizsgálat fajlistát ad: felsorolja, milyen baktériumokat találtak, és azok milyen arányban vannak jelen.
„Kapok egy fajlistát, és utána mit kezdjek vele?” ― teszi fel a kérdést Kiss Richárd, és valószínűleg ugyanezt kérdezné a kezelőorvos is, ha egy betege ilyen lelettel érkezne. Egy ilyen felsorolás önmagában nem mondja meg, hogy a lelet alapján mit kellene csinálni. Az sem mindegy, milyen technológiával készül a teszt: a piacon nincs egységes diagnosztikai standard, és az étrendi ajánlások szolgáltatónként akár ellent is mondhatnak egymásnak. Ezért konkrét betegségek diagnosztikájára vagy kezelésének meghatározására ezeket a teszteket Kiss Richárd még nem tartja kellően megalapozottnak.
„Az SM miatt ma nem ajánlunk mikrobiomtesztet végezni, mert abból nem tudunk semmilyen következtetést levonni” ― támasztja alá az elhangzottakat Rózsa Csilla. Hangsúlyozza: az igaz, hogy az eddigi eredmények alapján az SM-mel élők bélmikrobiomja eltérhet a nem SM-betegekétől. Az SM-betegeknél több gyulladással összefüggésbe hozható baktériumot találtak, és kevesebbet azokból, amelyeket gyulladást mérséklő baktériumnak tartanak. A különböző kutatások viszont nem mindig ugyanazokat a baktériumokat találják nagyobb vagy kisebb arányúnak az SM-betegekben. Ebből azt feltételezik, hogy ugyanaz a mikroorganizmus más környezetben más hatást fejthet ki.
Dr. Rózsa Csilla
A legizgalmasabb kérdés: az SM változtatja meg a mikrobiomot, vagy a megváltozott mikrobiom járul hozzá az SM kialakulásához és aktivitásához? Ma azt feltételezik, hogy mindkét irány lehetséges. Rózsa Csilla ezt olyan állatkísérletekkel támasztja alá, amelyekben steril környezetben, bélmikrobiom nélkül nevelt egerekbe SM-betegektől, illetve egészséges emberektől származó székletmintával bélmikrobiomot juttattak át. Az SM- betegektől származó mikrobiomot kapó egerekben könnyebben lehetett előidézni az SM-hez több szempontból hasonló idegrendszeri gyulladást. Ez arra utal, hogy a mikrobiom nem feltétlenül csupán „visszhangja” a betegségnek. Emberben azonban az ok-okozati lánc bizonyítása sokkal nehezebb, mert a mikrobiomot egyszerre alakítja a genetikai háttér, az életkor, az étrend, a környezet, az életmód, maga a betegség és annak kezelése is.
A bél és az idegrendszer közötti kapcsolat nem úgy működik, hogy a baktériumok egyszerűen „felvándorolnak” az agyba. A bélfal fontos határfelület: át kell engednie a tápanyagokat, miközben védenie is kell a szervezetet. Eközben rendkívül aktív immuno- lógiai folyamatok zajlanak. A hatás közvetetten érvényesül: a bélben élő mikroorganizmusok befolyásolják a bélfal működését, az immunrendszer aktivitását és számos olyan anyag termelődését, amelyek a vérkeringésbe jutva a szervezet távolabbi részeire, így közvetve az idegrendszer működésére is hatással lehetnek. Kiss Richárd hangsúlyozza: ez folyamatos kölcsönhatás, amelyben a mikrobiom nem különálló szervként működik, hanem a szervezet anyagcseréjének és immunológiai egyensúlyának részeként.
A képet tovább bonyolítja, hogy maga az SM kezelése is visszahathat a mikrobiomra. Rózsa Csilla ismerteti: egyes vizsgálatokban a béta-interferon megváltoztatta a baktériumhálózatok működését és fokozta bizonyos rövid szénláncú zsírsavak képződését. B-sejt-gátló kezelés után pedig olyan változásokat figyeltek meg, amelyek nyomán a bélflóra összetétele közelebb került az egészséges kontroll- csoportéhoz. Ezek a megfigyelések nem bizonyítják, hogy a gyógyszerek hatásossága a mikrobiom megváltoztatásán múlik, de azt jelzik, hogy a kezelés is alakíthatja a bélflórát.
Betegszemszögből gyakorlatiasabb kérdés: ha a mikrobiom alakítható, tudjuk-e úgy befolyásolni, hogy az SM szempontjából az előnyös legyen? Kézenfekvő eszköz ehhez az étrend. Bizonyos étkezési szokások kedvezően befolyásolhatják a mikrobiomot és az általános egészséget, de arra nincs megfelelő bizonyíték, hogy egy meghatározott étrend konk- rétan az SM kórlefolyását is módosítaná. Rózsa Csilla a mediterrán jellegű, rostokban gazdag, sok növényi és fermentált élelmiszert tartalmazó táplálkozást emeli ki. Az ilyen étrend kedvezhet a mikrobiom változatosságának és azoknak a baktériumoknak, amelyek a bélfal és az immunrendszer szempontjából előnyös anyagokat termelnek. Ezzel szemben a sok cukrot, zsírt és ultrafeldolgozott élelmiszert tartalmazó étrend kedvezőtlen irányba befolyásolhatja a rendszert.
És itt visszaérkezünk a kereskedelmi mikrobiomtesztekhez. Kiss Richárd szerint, ha valaki egy költséges vizsgálat után végül ugyanazt a tanácsot kapja, mint amit Rózsa Csilla „látatlanban” is megfogalmaz ― több teljes értékű növényi élelmiszer és rost, kevesebb cukor és ultrafeldolgozott étel ―, akkor ehhez nem volt szükség mikrobiomtesztre. A hozzáadott érték az lenne, ha a mikrobiom vizsgálata alapján az általános egészséges táplálkozási tanácsokon túl bizonyíthatóan személyre szabott és a konkrét betegségre vonatkozóan eredményesebb ajánlást lehetne adni. Erre ma még nincs klinikailag megbízható módszer.
Óvatosság indokolt a probiotikumokkal is. A „probiotikum” elnevezés önmagában nem jelenti azt, hogy valamely készítmény SM-ben is hatásos. Rózsa Csilla hangsúlyozza: az ígéretes laboratóriumi és állatkísérletes eredmények ellenére a probiotikumok SM-re gyakorolt kedvező klinikai hatását nem sikerült meggyőzően bizonyítani. Ezért nem indokolt abban a reményben költeni ezekre, hogy az SM lefolyását befolyásolják.
A kutatás persze ennél jóval tovább tekint. Vizsgálják például a székletmikrobiom-átültetést, a baktériumok által termelt egyes anyagok pótlását, és azt is, hogy a jövőben lehet-e célzottan átalakítani egy kedvezőtlenül működő mikrobiális közösséget. A mikrobiomterápia azonban valószínűleg akkor sem lesz olyan egyszerű, hogy egy hiányzó „jó baktériumot” egy kapszulában pótoljanak. Ha a mikroorganizmusok hálózata és közös működése számít, akkor a beavatkozásnál is ezt az összetett ökoszisztémát kell majd figyelembe venni.
A mikrobiomkutatás egyszerre ad okot lelkesedésre és óvatosságra. Egyre több adat támasztja alá a bélmikrobák, az immunrendszer és az SM kapcsolatát, de még nem tudjuk pontosan, hogy az egyes eltérések okok, következmények vagy csak kísérőjelenségek. „A bélmikrobiom nagy valószínűséggel befolyásolja az SM kialakulását és lefolyását, de a pontos kórfolyamatok még tisztázásra várnak” ― összegzi Rózsa Csilla.
A bizonytalanság nem azt jelenti, hogy az életmódnak nincs jelentősége. Az egészségesebb étrend, a dohányzás kerülése és más kedvező életmódbeli változtatások önmagukban is az egészséget szolgálják, mérsékelhetik a gyulladásos folyamatokat, ebben a mikrobiomnak is lehet szerepe. Más azonban egészségesebben élni, és más egy étrendtől, probiotikumtól vagy mikrobiom-beavatkozástól várni az SM kezelését. „Attól óva intenék mindenkit, hogy az SM-gyógyszerét lecserélje valamilyen diétára” ― hangsúlyozza Rózsa Csilla. A bél és az agy közötti kapcsolat valós, az SM és a mikrobiom összefüggését egyre több adat támasztja alá, de a lehetséges terápiák esetében még jóval több a kutatási kérdés, mint a biztos válasz.
Hogyan kommunikál a mikrobiom az immun- és idegrendszerrel?
A bélbaktériumok a táplálék feldolgozásakor olyan anyagokat is termelnek, amelyek hatással lehetnek a bélfalra és az immunsejtek működésére. Jó példák erre a rövid szénláncú zsírsavak, amelyek főként akkor keletkeznek, amikor bizonyos bélbaktériumok a rostokat hasznosítják. Ezek hozzájárulhatnak a bélfal épségéhez, és jó irányba befolyásolhatják a gyulladásos folyamatokat.
A mikrobiom az immunrendszer „fékező” működésére is hatással lehet. Ebben fontos szerepük van az úgynevezett regulátoros T-sejteknek, amelyek segítenek megakadályozni, hogy a védekező rendszer indokolatlanul erős vagy tartós támadásba lendüljön. Ha ez a fékező hatás gyengül, az immunrendszer könnyebben tolódhat gyulladásos irányba. Más útvonalakon is érkezhetnek jelzések. A táplálékkal például egy triptofán nevű aminosavat is beviszünk a szervezetbe, amelyből a bélben többek között szerotonin képződik. A szerotonint elsősorban az idegrendszer egyik ingerületátvivő anyagaként ismerjük, de nagy része a bélrendszerben termelődik, és az immunsejteken is vannak szerotoninreceptorok. A mikrobiom pedig befolyásolhatja ezt a bélben zajló szerotonintermelést.
A kapcsolatnak idegi útvonala is van: a bél és az agy között futó bolygóideg (vagus) szintén részt vesz a kétirányú jelátvitelben.
A kutatások szerint a mikrobiom már az élet korai szakaszában az idegrendszer saját immunsejtjeinek, a mikrogliasejteknek a fejlődését és érését is befolyásolhatja. A bél-agy tengely tehát nem egyetlen „vezeték”, hanem immunológiai, anyagcsere- és idegi kapcsolatok egymással összefüggő hálózata.
Egészséges étrend van, SM-diéta nincs
SM-ben több speciális étrendet is vizsgáltak, de egyikről sem bizonyították, hogy módosítaná a betegség kórlefolyását. A mediterrán étrend sok zöldségre, gyümölcsre, hüvelyesre, teljes értékű gabonára, olívaolajra, halra és olajos magvakra épül, miközben kevés vörös húst, édességet, készételt és más ultrafeldolgozott élelmiszert tartalmaz. A ketogén étrend nagyon kevés szénhidrátot és sok zsiradékot enged, a Wahls-étrend a paleolit táplálkozás szigorúbb változata, amely többek között a gabonaféléket is kizárja, a Swank-diéta pedig elsősorban a telített zsírok bevitelét korlátozza erősen.
A „gyulladáscsökkentő étrend” nem egyetlen pontosan meghatározott diéta, hanem általában sok növényi alapanyagot és kevés cukros, zsíros, erősen feldolgozott élelmiszert tartalmaz, míg az időszakos böjt elsősorban azt szabja meg, hogy a nap vagy a hét mely időszakaiban lehet enni. A Wahls- és a Swank-étrend vizsgálataiban a fáradékonyság és az életminőség egyes mutatói javultak, a mozgásképesség azonban nem. Mediterrán, illetve gyulladáscsökkentő étrendek mellett is találtak kedvező változásokat egyes tünetekben. Ezek különféle betegség- kockázatokat és az életminőséget befolyásolhatják, ami nem elhanyagolható hatás, ugyanakkor a kórlefolyásra bizonyítottan hatásos „SM-diéta” jelenleg nem ismert.
A cikk a Multiplex Magazin 2026/1. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
