Robotikus járássegítő, testfelfüggesztéses futópad virtuális valósággal, az ujjak és a kar mozgását segítő interaktív gépek: a csúcstechnológia már idehaza is része a neurorehabilitációnak. A látványos berendezések azonban nem helyettesítik sem a gyógytornászt, sem a beteg munkáját. Abban segítenek, hogy egy mozdulatot sokszor, pontosan és biztonságosan lehessen ismételni, mérhető legyen a teljesítmény, a játékos feladatok pedig fenntartsák a motivációt. Dr. Jakab Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Neurorehabilitációs Osztályának neurológusa, rehabilitációs főorvosa hangsúlyozza: a csúcstechnológia ugyanazt a célt szolgálja, mint a rehabilitáció hagyományos módszerei ― minél tovább megőrizni az önállóságot és az aktív élet lehetőségét.
Még mindig él a tévhit, hogy a rehabilitáció elsősorban az előrehaladottabb betegséggel, jelentősebb korlátozottsággal élők számára lehet aktuális. Ezzel szemben a rehabilitációs szemlélet már az SM diagnózisától indokolt lehet. Nemcsak az elveszett képességek visszaszerzése lehet ugyanis cél, hanem a meglévő funkciók megőrzése, fejlesztése, az állapotrosszabbodás következményeinek mérséklése, a munkaképesség és az önállóság minél hosszabb fenntartása is. Nem szabad tehát megvárni jelentős mozgáskorlátozottság kialakulását ahhoz, hogy a rehabilitáció szóba kerüljön.
Dr. Jakab Katalin
― Az SM nagyon sokféle funkciót érinthet: előfordulhat izomgyengeség, egyensúly- vagy érzészavar, vizelettartási, járási, látási, tanulási, gondolkodásbeli vagy pszichés probléma, illetve ezek kombinációja is. Amikor rehabilitációban gondolkodunk, bennünket nemcsak az érdekel, hogy a vizsgálaton milyen orvosilag leírható eltérést találunk. Azt is meg kell néznünk, hogy konkrétan mit jelent mindez a beteg életében. Tud-e dolgozni, tanulni, közlekedni, el tudja-e látni önmagát, részt tud-e venni a család életében, tudja-e folytatni korábbi szabadidős tevékenységeit? A rehabilitáció végső soron arról szól, hogyan tud működni és élni a beteg a mindennapokban ― fogalmaz Jakab Katalin.
Ugyanaz a neurológiai eltérés két ember életét egészen másként befolyásolhatja. Más célja van annak, aki szeretne még napi több kilométert gyalogolni, és annak, aki biztonságosan eljutna a lakás egyik helyiségéből a másikba. Az egyik betegnek azért fontos az ujjak mozgása, mert számítógépen dolgozik, a másiknak azért, hogy önállóan be tudja gombolni az ingét vagy meg tudjon fogni egy evőeszközt.
― A rehabilitációs célokat mindig a beteggel együtt kell meghatározni. Megnézzük, hogy mi veszett el, mi maradt meg, mire lehet építeni. Amit lehet, fejlesztünk, amit nem tudunk helyreállítani, azt megpróbáljuk kompenzálni. A cél nem a jobb teszteredmény, hanem az, hogy a páciens minél önállóbb és aktívabb maradjon, minél több tevékenységét meg tudja tartani. A rehabilitáció formája és intenzitása is ehhez igazodik: van, akinek ambuláns gyógytorna elegendő, másnak nappali kórházi vagy fekvőbeteg-rehabilitációra van szüksége. A család és a környezet szerepe is fontos. Ugyanaz a mozgáskorlátozottság mást jelent egy akadálymentes lakásban, támogató családdal, mint lépcsők és szűk ajtók között, segítség nélkül. A rehabilitáció ezért nem ér véget a tornaterem ajtajánál: végig kell gondolni azt, hogyan hasznosítható a javulás otthon, munkában, közlekedés közben vagy a szabadidőben.
Jakab Katalin a szegedi gyakorlatról elmondja: a tervezett SM-rehabilitáció legalább 3 hetes program. Nem egyetlen problémát kezelnek, hanem több területen egyszerre próbálnak javulást elérni. A hullámzó kórformájú SM-ben ilyen komplex rehabilitációra jellemzően a nyugalmi, shubmentes időszak az optimális, míg a fokozatosan előrehaladó, progresszív betegségben az aktuális állapot és terhelhetőség alapján ez bármikor indokolt lehet.
Feltérképezik, hol van szükség segítségre. A neurológiai állapot mellett felmérik az izomerőt, az ízületek mozgását, az izommerevséget (spaszticitást), az egyensúlyt, a járást, a fizikai terhelhetőséget, a kéz működését és az önellátási képességet. Szükség esetén a hangulat, a beszéd, a nyelés, a gondolkodásbeli (kognitív) működés vagy a szociális helyzet is a vizsgálat része. Objektív mérésekkel követik például, mekkora távolságot tesz meg valaki hat perc alatt, milyen gyorsan gyalogol tíz métert, vagy mennyi idő alatt teljesít egy kézügyességi feladatot. Ezáltal az is láthatóvá válhat, ha olyan változás történik, amely a mindennapokban nehezebben számszerűsíthető. A komplex neurorehabilitációban orvosok, ápolók, gyógytornászok, a mindennapi tevékenységeket fejlesztő ergoterapeuták, pszichológusok, a beszéd- és nyelési problémákkal foglalkozó logopédusok, dietetikusok, szociális munkások és szükség szerint más szakemberek dolgoznak együtt. Szegeden például vizuális rehabilitációs terapeuta is segíti a kettőslátással vagy látótérkieséssel élőket: látótérkiesés esetén tudatos szem- és fejmozgásokkal, a környezet módszeres átpásztázásával gyakorolható a tájékozódás, az olvasás és a biztonságos közlekedés.
― A rehabilitációs csapat középpontja a beteg. A rehabilitáció nem olyan kezelés, amelyet valakin „elvégzünk”. Szakmai segítséget adunk, megmutatjuk a gyakorlatokat, az eszközöket, de a beteg aktív részvétele, elköteleződése, türelme, gyakorlása és erőfeszítései nélkül a rehabilitáció nem lehet eredményes ― szögezi le Jakab Katalin.
A rehabilitáció egyik alapja a mozgás, és ehhez nem feltétlenül kell különleges technika. Az izomerősítés történhet súlyzóval vagy gumiszalaggal, az állóképességet séta, kerékpározás, futópados tréning, lépcsőzés vagy úszás is javíthatja. A rendszeres, az aktuális terhelhetőséghez igazított mozgás az izomerő, a mobilitás és az állóképesség mellett a kóros fáradékonyság (fatigue) és a depresszió mérséklésében is segíthet. Ha az ízületi terhelés vagy a testsúly megtartása nehezíti a mozgást, a vízi torna különösen előnyös lehet.
A járásképesség megőrzéséhez az izomerő mellett egyensúlyra is szükség van. Az egyensúlygyakorlatok célja nem az, hogy a foglalkozásokon minél nehezebb helyzetekbe hozzák a beteget, hanem hogy biztonságos környezetben tanuljon alkalmazkodni a testhelyzet akár hirtelen változásaihoz, és kisebb legyen az elesés kockázata. Ugyanez a hétköznapi szemlélet jelenik meg az ergoterápiában is. Egy enyhébb kézügyességi zavar kevésbé látványos, mint a járás romlása, mégis gondot okozhat az öltözködésben, az étkezésben vagy a munkában. Ilyenkor nemcsak a kéz erejét és pontosságát fejlesztik: megfelelő segédeszközt is választhatnak, emellett lehetőség szerint az otthoni vagy munkahelyi környezet célszerű átalakítása is része lehet a rehabilitációnak.
― Az ergoterápia szépen megmutatja, miért nem elegendő pusztán izmokban és mozdulatokban gondolkodni. Ugyanis nem az a célunk, hogy néhány fokkal nagyobb legyen egy mozgástartomány, hanem hogy ezzel az ember újra meg tudjon csinálni valamit, ami fontos számára vagy megkönnyíti a napját. A konkrét ember mindennapi működését próbáljuk javítani ― foglalja össze Jakab Katalin.
Nem minden rehabilitációt igénylő tünet látható kívülről. Előfordulhat gondolkodásbeli, kognitív nehézség: leggyakrabban a figyelem, a memória vagy az információfeldolgozás sebessége érintett. Ezek hagyományos és számítógépes feladatokkal is tréningezhetők. A kettős feladatvégzés (dual tasking) során például séta közben kell számolni vagy beszélgetni: a beteg egyszerre mozog és gondolkodik, ahogyan a való életben is gyakran több feladatot végzünk párhuzamosan. Ugyanígy a rehabilitáció része lehet a depresszió és a szorongás felismerése és kezelése, valamint szükség esetén a beszéd, a hangképzés vagy a nyelés fejlesztése.
A hagyományos módszerek mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a technológiai fejlesztések. Szegeden az SM-betegek számára is elérhető robotasszisztált és interaktív eszközök a humánkineziológiai laboratóriumban kaptak helyet. A humánkineziológia az emberi mozgás működését vizsgálja: azt, hogyan dolgoznak együtt az izmok, az ízületek és az idegrendszer, miként mérhető a mozgásteljesítmény, és milyen módszerekkel fejleszthető vagy állítható helyre a mozgásképesség.
― A robotok a hagyományos gyógytornát kiegészítik és nem helyettesítik. Előnyük a magas ismétlésszám: egy mozdulatot újra és újra, pontosan lehet gyakorolni, a gép szükség szerint segít a kivitelezésében. Szenzorok mérik a beteg saját munkáját és a gépi rásegítés mértékét; a teljesítmény változása így objektíven követhető. A feladat sokszor játékos és interaktív, ami érdekessé teszi a foglalkozásokat, és a motivációt is fenntarthatja ― magyarázza Jakab Katalin. Az ülési és állási képesség, az izomerő, a spaszticitás, az ízületi állapot, a csontritkulás és a terhelhetőség is meghatározza, hogy kinél melyik eszköz jöhet szóba.
― A robotika már nem egy-egy centrum különlegessége, a technológia országszerte egyre több beteg számára válik hozzáférhetővé a neurológiai centrumokban. A gépek viszont csak akkor adnak valódi többletet, ha a rehabilitációs célhoz illesztve, megfelelő szakmai felügyelettel használják őket. A robottechnológia sok új lehetőséget nyit meg, de a rehabilitáció lényege ettől nem változik. Meg kell találni azt a funkciót, amelyen javítani szeretnénk, ki kell választani az adott betegnek megfelelő módszert, és azt kitartóan gyakorolni kell. A robot ebben nagyon jó társ lehet, a munkát viszont továbbra sem tudja elvégezni a betegek helyett ― fogalmaz Jakab Katalin.
A rehabilitáció nem helyettesíti az SM gyógyszeres kezelését: bizonyított szerepe elsősorban abban van, hogy javítsa az életminőséget és a betegség következményei minél kevésbé korlátozzák a működést és a mindennapi életet. Kutatják, hogy a rendszeres mozgás és rehabilitáció miként befolyásolják az idegrendszer alkalmazkodási és átszerveződési képességét (neuroplaszticitását), illetve kifejtenek-e védő, neuroprotektív hatást az idegsejtek és az idegpályák károsodásával szemben.
Robotleltár
A szegedi humánkineziológiai labor egyes robotasszisztált és interaktív eszközei más-más funkció gyakorlását segítik. Nem valamennyi berendezés való minden betegnek: az alkalmazhatóságot az aktuális állapot és a rehabilitációs cél határozza meg.
ANDAGO – Mozgó, testfelfüggesztéses rendszer azoknak, akik állni és segédeszközzel rövid távon járni képesek. Szabadabb térben teszi lehetővé a járás gyakorlását, miközben véd az eleséstől.
AMADEO – Az ujjak mozgását segítő berendezés. Az egyenként csatlakoztatott ujjak hajlítását és nyújtását aktívan vagy passzívan is gyakoroltathatja.
ArmeoSpring – A gyengült kart megtámasztó, interaktív felsővégtag-fejlesztő rendszer. A beteg saját mozgásával old meg feladatokat, a szerkezet csökkenti a kar megtartásához kellő erőkifejtést.
C-Mill + VR – Testfelfüggesztéses futópad virtuális valósággal. A testsúly részleges tehermentesítése mellett különféle járási és egyensúlyi feladatokat kell megoldani, például virtuális akadályokat kerülni vagy meghatározott helyre lépni.
DIEGO – A váll és a kar aktív mozgatását segíti azzal, hogy felfüggesztve részben leveszi a felső végtagok súlyát. Így gyengébb izomerő mellett is könnyebbé válhat a mozdulatok ismétlése.
EKSO – Viselhető külső robotváz (exoskeleton), amely súlyos alsó végtagi mozgáskorlátozottság esetén is lehetővé teheti a függőleges testhelyzet és a járás gyakorlását. Jelentős spaszticitás, ízületi deformitás vagy csontritkulás korlátozhatja a használatát.
LEXO – Intenzív járástréner, amely az állást, a lépést és a testsúly egyik lábról a másikra helyezését gyakoroltatja. Szenzorai érzékelik a beteg aktivitását, és ehhez igazítható a segítség mértéke.
MYRO – Nagyméretű interaktív érintőfelület, amely a kézhasználat, az írás és az önellátáshoz szükséges mozdulatok mellett memória- és más kognitív feladatok gyakorlására is alkalmas.
OMEGO – Ülve használható, az alsó végtagok mozgatását és erősítését segítő interaktív rendszer. A járás előkészítésében és a spaszticitás mérséklésében lehet szerepe; aktív, rásegített és passzív mozgatásra is alkalmas.
PABLO – Szenzoros, interaktív rendszer. A beteg saját mozgásával oldja meg a képernyőn megjelenő feladatokat. A kéz, a kar, a láb, a törzs, a koordináció és az egyensúly fejlesztésére is hasznos.
A cikk a Multiplex Magazin 2026/1. lapszámában jelent meg. A hirdetéseket nem tartalmazó, ingyenes betegtájékoztató és életmód magazin nyomtatásban eljut az ország minden SM centrumként működő neurológiai osztályára, valamint a betegszervezetekhez. A lapot kiadóként a Békés Megyei Sclerosis Multiplexes Emberek Közhasznú Szervezete (Bekesmegyeiscleroris.hu) jegyzi. A lapszámok IDE KATTINTVA teljes terjedelmükben PDF formátumban letölthetők az internetről is.
