Búcsúzás Rózsa Andrástól

2012. szeptember 21. | Közösség

A napokban emlékkonferenciával búcsúztak a fővárosban a közelmúltban elhunyt Rózsa Andrástól, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatójától, aki az SM betegek civil szervezetinek is évek óta elkötelezett támogatója volt. Nem volt konvencionális cégvezető, az egészségügy egésze érdekelte s az, hogyan tudná a maga eszközeivel feljebb emelni. Halála előtt néhány héttel még új vállalkozáson törte a fejét [&hellip

A napokban emlékkonferenciával búcsúztak a fővárosban a közelmúltban elhunyt Rózsa Andrástól, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatójától, aki az SM betegek civil szervezetinek is évek óta elkötelezett támogatója volt. Nem volt konvencionális cégvezető, az egészségügy egésze érdekelte s az, hogyan tudná a maga eszközeivel feljebb emelni.

Halála előtt néhány héttel még új vállalkozáson törte a fejét és arról beszélt egy barátjának, ha majd jobban lesz, (mert örök optimistaként hitte, hogy jobban lesz), jó volna újra összejönni és beszélgetni a kollégákkal, barátokkal, az egészségügy és az egész társadalom jövője iránt elkötelezettekkel, mint régebben annyiszor. És természetesen megköszönni a kollégáknak az elmúlt, csaknem két évtized együtt végzett munkáját. A kiváló közgazdász és nagy stratéga ezen számítását keresztülhúzta a halál. A baráti-szakmai találkozó emlékkonferenciává lett, de megvalósult, s hihetjük – mint elhangzott – ő sem hiányzott róla.

A Weborvos szubjektív hangvételű cikke az emlékkonferencián történteket foglalja össze. A Magyar Tudományos Akadémián a szűkebb és tágabb értelemben vett kollégák, a céges utódok, a gyógyszeripar, az egészséggazdaság és az egészségügyi-politikai intézményrendszer különböző területén dolgozó munkatársak, tisztelők, jó barátok, és persze a személyes indíttatása vezérelte társadalmi-kulturális mecenatúra hatókörében munkálkodók búcsúztak és emlékeztek Rózsa András közgazdászra, az általa létrehozott Teva Magyarország Zrt. a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is kitüntetett nyugalmazott vezérigazgatójára.

Közvetlen munkatársak, akik csapattagként részesei és teremtői voltak a ma már legendás útnak, amelyen egy másfélszobás bérelt lakásból indult vállalkozásból nagy és sikeres multinacionális céggé lett a Teva Magyarországon is. A Teva, amelyik egyike annak a négy gyógyszeripari vállalatnak, amelyek együtt a hazai GDP csaknem négy százalékát adják ma is, de ha így jobban érthető, minden hetedik magyar beteg gyógyszere tőlük származik, s e gyógyszerek zömét hazánkban is gyártják. Jellemzően a debreceni gyárban, a Biogalban, ami a város legnagyobb munkáltatója és adófizetője, s amelyhez, miként a városhoz magához is, Rózsa Andrásnak szintén közvetlen kötődése volt. S talán már a fentiek is jelzik, milyen bonyolult és sajátos is volt ez az elmúlt 20 év, amelyben létrejött a „hazai multi” fogalma, miként volt nyitott, többpólusú vagy inkább nagyon is kerek az a személyes és munkakapcsolati háló, amely Rózsa Andrást jellemezte.

A rendezvényen a személyes találkozások és kapcsolatok jellemző részleteit megidézve rajzoltak emlékekből portrét a megszólalók. Szabó László vezérigazgató, a Rózsa-féle céges hagyaték örököse, de még inkább hagyományok folytatója; Bogsch Erik, egyrészről versenytárs (a Richter Nyrt. vezérigazgatója), de egyben „szövetséges”, (a hazai gyártókat képviselő MAGYOSZ elnöke), aki a rendezvényen adta át a családnak az Egis egykori vezérigazgatója tiszteletére alapított Orbán István Emlékérmet, amellyel a szövetség másfél évvel ezelőtt ismerte el Rózsa András eredményeit.

Debrecen képviseletében Kósa Lajos polgármester emlékezett, kiemelve Rózsa András humorát és nyitottságát, amivel – még baloldali elkötelezettsége mellett is – leginkább a társadalom jövője iránt érzett felelősségből és elkötelezettségből fakadóan természetes módon teremtett fórumokat, légkört és motivációt az együttműködésre, túl a város anyagi támogatásán.

Az egészségügyi intézményrendszerben dolgozók képviseletében Ofner Péter, az országos kardiológiai intézet főigazgatója emlékezett. Mint mondta, az egészségügy zárt társadalom, kasztjába nehezen fogad be nem a közvetlen betegellátásban dolgozókat, legyen az politikus vagy kereskedő, „de Rózsa András vállalatvezetőként is a kollégánk volt, ez a legtöbb, amit nem orvos elérhet”. Nem volt konvencionális cégvezető, az egészségügy egésze érdekelte s az, hogyan tudná a maga eszközeivel feljebb emelni – jellemezte a főigazgató.

Az emlékezők sorában következve közvetlen munkatársai idézték fel mit jelent az ő személyes és szakmai életükben, hogy együtt dolgozva Rózsa Andrással részesei lehettek a legendának s természetesen emlékeztek és búcsúztak az anyacég, az izraeli Teva mára már baráttá lett képviselői is, kiknek – mint mondták – Rózsa András jelentette Magyarországot, s talán ezért lehet ilyen szerethető ez a kapcsolat.

Természetesen nem maradhattak el a támogatottak, a céges vagy személyes mecenatúra kedvezményezetteinek képviselői sem. A Teva felkarolta, és azóta imponáló sikersorozatot produkáló TEVA-Vasas vizilabdázói, kiknek nevében Steinmetz Barnabás mondott köszönetet kiemelve, hogy ez a támogatás sosem merült ki a pénzátutalásban. Miként a debreceni focisták (DVSC), ők is a Tevás közösség részének érezhették magukat, ahogyan a cég dolgozói is bennfentes-büszkén drukkoltak a lelátókon, magukénak érezve a ma már ötszörös magyar bajnok és kupagyőztes csapatot.

A Vígszínház és a MASZK egyesület nevében Hegedűs D. Géza emlékezett és emlékeztetett arra, hogy a támogatás jóvoltából 2001 óta 134 fiatal színész kezdhette a pályát Teva-ösztöndíjasként, s ma már a színház nézői is tudják, hogy az első, „évadmentő” támogatás után már több siker mögött a cég közvetlen anyagi segítsége is meghúzódik. A Roma Versitast képviselő Daróczi Gábor nem csak azt a támogatást köszönte meg, ami diplomához vagy nyelvvizsgához segített jó néhány hátrányos helyzetű fiatalt, hanem azt az élő kapcsolatot is, amellyel a Teva szakmai gyakorlatra, tapasztalatszerzésre hívta és várta ezen fiatalokat a hétköznapokban.

A felszólalók többször kiemelték, hogy bár Rózsa András kiváló üzletember volt, de sosem a szűken vett üzlet érdekelte. Ha nagyértékű berendezést ajándékozott egy kórháznak, őszintén kíváncsi volt arra, miként segít ez közvetlenül a betegeken a hétköznapokban, ahogyan nem csak gyógyszert gyártottak és forgalmaztak a Tevában, hanem azt is kutatták, mi javíthatná még az azt felhasználó betegek életminőségét – emelte ki az egyik támogatott betegszervezet vezetője.

A szakmai teljesítményt méltatók után Galló Béla, az Egyenlítő című folyóirat főszerkesztőjeként, a Magyar Antirasszista Alapítvány képviseletében beszélt Rózsa András társadalmi-közéleti szerepéről, a párbeszédre való tudatos törekvését emelve ki.

Rózsa András kíváncsi ember volt, létformája volt a kérdezés, a beszélgetés, és ismerői, barátai tudják, most is számtalan kérdéssel provokálna együtt gondolkodást a magyar egészségügy, a magyar gyógyszeripar jelenéről, jövőjéről. Bár kérdéseit már nem tudta feltenni, a rendezvény második részében az azokat sejtők tartottak rövid kerekasztal-tanácskozást, megválaszolva, miként tekint ma egy költségvetésért felelős politikus az egészségügyre (Frajna Imre), hogyan hat az egészségügy jelenére és jövőjére az Európai Unió jelene és tervezett jövője (Balázs Péter), milyen jövőképe lehet a magyar gyógyszeriparnak (Bogsch Erik) és milyen a hazai egészségiparnak (Rácz Jenő).

Rózsa András a Weborvos hírportál létrejöttében és működésében is nagy szerepet játszott. Bárhonnan elérhető, interaktív és az információkkal segítő lapot álmodott 2000-ben, ami közösségi portálként összekapcsolja a cég különböző telephelyein dolgozó munkatársait éppúgy, mint az egészségügy iránt érdeklődőket és a döntéshozókat, a laikusokat és szakembereket, a betegeket és gyógyítókat.

Az örök életnek két útja lehet – mondta az emlékkonferencia egyik felszólalója. Az egyikről nem tudunk részleteket. A másik, ha sokan vannak, akik az emberre emlékezhetnek, emlékeznek.

 

Scroll to top