Az alábbiakban egy gyulai SM beteg szubjektív élménybeszámolója olvasható a nyíregyházi SM Centrumban tett látogatásáról.
Köztudott betegkörökben, de talán az egészségeseknél is, hogy az SM-beteg sorstársainknak gyakrabban van szüksége egy kis testi-lelki “olajozásra”, feltöltődésre, karbantartásra. Erre mindig odafigyelünk, mert könnyen állapotrosszabbodás lehet a vége.
Mint egyesülethez nem tartozó, de nyilvántartott beteg, úgyszólván véletlenül értesültem egy kellemesnek ígérkező lehetőségről, a Nyíregyházán található Borbányai Rehabilitációs Házról.
Nosza, utána is érdeklődtem, nyíregyházi kapcsolatokkal rendelkező barátnőmnél, aki sajnálkozva mondta, hogy senki nem hallott a dologról, a megkérdezett közel tíz emberből. Míg egyszer lelkendezve hívott fel, hogy szociális munkás ismerőse napi kapcsolatban van az intézménnyel.
Magam gyulai lévén az út megszervezése nem is látszott olyan egyszerűnek. Tömegközlekedés kizárva, az intézmény külvárosi elhelyezkedése miatt, pedig jómagam látszólag kevés korlátozottsággal bírok a mozgás terén.
A Ház vezetőjével, Kék Ignácné Ilikével felvéve a kapcsolatot, időpontot és jó tanácsokat kaptam az utazást illetően. Némi szervezés után indultunk útnak. Kissé külvárosias részen találtuk meg, családi villára hajazó épületét, bent az udvaron már látszott, hogy itt hotel szerű ellátás folyik, a rámpákról pedig azt is ki lehetett találni, hogy mozgáskorlátozott honfitársaink szempontjaira erősen figyeltek. A ház ezen része hat betegszobát rejtett, korszerű betegágyakkal, mozgáskorlátozottak számára berendezett fürdőszobákkal.
Mivel hétvégén érkeztünk, az ügyelet fogadott és kalauzolt bennünket nagy szívélyességgel.
Hétfőn megnyílt számunkra a főépület, megérkezett a személyzet.
A nagy közösségi tér mellett iroda, ipari konyha és alagsor látszott, lifttel, mint kiderült ott folynak a kezelések. Nekem ez nem jelentett gondot, s másnak sem, mert a személyzet segítő figyelmével minden megoldódott. Az üres medencét sajnálkozva csodáltam, mennyi jó vízi torna és kellemes program vált álommá. Micsoda lehetőség volna ez.
Némi barátkozás után összeállítottuk kezelési tervemet és lesétáltam az alagsorba, szigorúan férfiú-személyzeti kísérettel, a biztonságom érdekében. Masszírozó munkaszobában, kicsit szűk helyen, de kiváló, szakszerű ellátást kaptam minden nap. Utána a közepesen felszerelt kis tornateremben gyakorolgattam rozoga egyensúlyom visszaállítását, kiváló fiatal gyógytornász irányítása mellett. Levezetésként Bemer terápiás ágyon, magam már pihenve, alvó ereimet serkentette az elektromágneses sugárzás szaporább munkára. Bioptron lámpát kapcsolt hozzá a kedves nővérke.
Ezen módon eltelt a délelőtt, s kiderült, hogy ennénk biza, ha volna mit. A jó házikoszt még kitartott, de a környéket felderítve kiderült, hogy egy szuper kis élelmiszerbolt megoldja minden gondunkat, s bár az intézményben van egy kedves kis konyha, ebédet rendeltünk egy közeli szolgáltatótól. Később pizza rendeléssel pótoltuk a hiányzó kalóriákat.
Délutánonként szervezett program nincs, pedig jó lenne, egy-egy mentális oldalról megközelített előadás, dietetikus, pszichológus, SM-nővér, kreatív program, közös torna, stb.
A belváros megközelítése nem volt opció jármű híján. Az intézménynek szüksége volna egy gépjárműre, a betegek mozgatása érdekében. Vagy alkalmi szállításra, sok jó lehetőség kínálkozik ugyanis a városban (Nyíregyházi Állatpark, asszisztált állatterápia, a közeli Máriapócs meglátogatása, múzeumok, strand).
De élelmesek lévén felfedeztük a ház 2 vadonatúj kerékpárját, amit azonnal meg is kaptunk és felfedeztük a környéket. Hogy milyen szép kiskutyák vannak arra! Ingyenes kisállatterápiánk után a helyes kis könyvtárat tekintettük meg és nagyon jól eltöltöttük az időt.
Kellemes udvar biztosítja a szabadidős szellőzést, bár a szomszédban lévő korántsem kicsi bérfüstölő vállalkozás napi szinten árasztja el kellemes kolbászszaggal az intézményt, ami nem rossz, a korom már viszont igen. Ablakot nyitni az északi oldalon lehetetlen. Emiatt a napozóteraszok is használhatatlanok.
Ezután némi önkéntes munkával, információs anyagok olvasásával és rendezésével is töltöttünk időt.
Az Intézmény rajtunk kívül is fogadott betegeket nappali ellátásban. A hotel rész főként járóképes sorstársakat fogad. Mostanában – érdeklődés híján – kereskedelmi vendéglátásban is érdekeltek, hogy ne álljon haszontalanul üresen az épület.
Mi mindazonáltal kellemesen éreztünk magunkat kis sétákkal, ismerkedésekkel jól eltöltöttük az időt. Köszönet mindenkinek, aki ebben segítségünkre volt…
A Kóborló, Skultéti Ibolya
