Aki depressziós vagy hajlamos a letargiára, annál hamarabb jelentkezik shub, s nehezebben is kászálódik ki belőle – vallja a Baranya megyei Dragunné Lógó Etelka. A fiatal korában kézilabdacsapatban játszó és szertornázó asszony sosem gondolta volna, hogy egyszer épp a járás és az egyensúly megtartása lesz a legnagyobb kihívás a mindennapokban. Bár a közelmúltban maga is [&hellip
Aki depressziós vagy hajlamos a letargiára, annál hamarabb jelentkezik shub, s nehezebben is kászálódik ki belőle – vallja a Baranya megyei Dragunné Lógó Etelka. A fiatal korában kézilabdacsapatban játszó és szertornázó asszony sosem gondolta volna, hogy egyszer épp a járás és az egyensúly megtartása lesz a legnagyobb kihívás a mindennapokban. Bár a közelmúltban maga is átesett állapotrosszabbodáson, s a világ életében tevékeny nőnek hiányzik a munkahelye is, családja körében ki tud teljesedni. Betegtársainak azt szokta mondani: a mindennapok rohanásában sokszor nem volt idő észrevenni az élet szépségeit, most viszont az alattomos betegség lelassította a tempót. Saját példája alapján azt mondja: akinek sikerül megbarátkoznia az új helyzettel, sokat kihozhat önmagából.
Évek óta kezeltek a reumatológián, amikor 2003-ban el szerettem volna jutni egy hévízi gyógy- kezelésre. Végül Balfra kaptam beutalót, s mint utólag kiderült, ez volt a szerencsém: az állapotfelmérést végző doktornő fél órát rám szánt az idejéből, ezt előtte soha egyetlen orvos sem tette meg. A lelkemre kötötték, hogy odahaza a neurológiára vezessen az első utam, s ezt a zárójelentésben is rögzítették. A kivizsgálás során minden eredményem – 4 MRI és gerinclumbálás – pozitív lett, a vizsgálatokat irányító professzor hamar ki is mondta: sclerosis multiplexes vagyok. Azonban azt is rögtön hozzátette: bizonyítsam be neki, hogy akaraterővel és tettvággyal mi mindent meg lehet tenni ebben a betegségben is – eleveníti fel történetét Dragunné Lógó Etelka.
A következő napokat a bizonytalanság jellemezte, számtalan kérdés merült fel, vajon mennyire komoly a betegség, mennyire szűkültek be a lehetőségek, az életkilátások. Az asszony azonban három nap után ismét talpon volt, s igyekezett úgy folytatni az életét, mint azelőtt.
Igazi megrázkódtatást az jelentett számára, amikor 2004-ben a soproni idegszanatóriumban találkozott egy nagyon rossz állapotban lévő salgótarjáni fiatalemberrel. Pontosan fel akarta mérni a saját esélyeit is, s ebben partnerre talált az ottani adjunktusban, aki minden leletét lefordította, elmagyarázta az alternatívákat és a lehetséges kimeneteleket.
– Jobb szembesülni a valósággal, mint lila ködben élni. A realitások megismerése ad esélyt arra, hogy legalább részben felkészülhessünk az elkövetkező életünkre – vallja Dragunné Lógó Etelka.
Az asszony a pécsi városüzemeltetési cégnél dolgozott osztályvezető-helyettesként. Betegsége ellenére is folytatni akarta a munkáját, ám az üzemorvos úgy vélte, hogy az SM összeegyeztethetetlen a sok stresszel járó munkakörrel. Miután 67 százalékos állományba vették, csökkentett munkaidőben tovább dolgozhatott. Bár munkatársai és főnökei is támogatták, egy év és két shub után – hallgatva neurológusára – mégiscsak feladta a munkáját. Most 52 éves, szíve szerint dolgozna, ám besorolása szerint csak olyan otthoni munkát végezhet, amit bármikor abbahagyhat. Szakmájához már csak a helyi lakásszövetkezet felügyelő bizottsági elnöki pozíciója köti. A jogosítványát is el akarták venni, ám ezt az önállóságát semmiképp sem akarta feladni. Orvosa végül alkalmasnak találta a vezetésre, rossz állapotban egyébként sem ülne volán mögé.
A Baranya megyei SM egyesületről 2004 karácsonya előtt olvasott a megyei újságban, s úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk. Azóta eljár a rendezvényekre, s az smlista.hu internetes levelezőlistán is kapcsolatot tart más betegekkel. Amint meséli, negatív és pozitív tapasztalatokat is szerzett az egészségeseknek a betegekhez való viszonyáról. Előfordult, hogy egy bevásárlóközpontban, amikor hirtelen rosszul lett, nagyon gondoskodóan segítettek, ám egy másik helyen az is megesett, hogy nem akarták beengedni a személyzeti wc-be, hiába mondta, hogy nem tud eljutni a vásárlóknak fenntartott mellékhelyiségig. Attól féltek, hogy megfertőzi a dolgozókat.
Dragunné Lógó Etelka most a családjának él: férje meghalt, ápolja beteg szüleit. Édesanyja a tüdőembóliától a látóideg szakadásig sok bajon keresztülment. Ez az idegi meg-terhelés és a kimerültség, valamint egy epehólyag-gyulladás Etelkánál 2009-ben egy hónapon belül két shubot is kiváltott. Év végére azonban ismét erőre kapott, amiben nagy szerepet játszott, hogy szülei mellett két unokája is számít rá. Nagy örömet jelent számára, hogy közgazdász fia és felesége öt év után visszaköltöztek Budapestről a kisvárosba.
– Peti unokám 3 éves, Kata másfél. A kisfiú szokott játszani a botommal, olyankor meggörnyed és Peti bácsivá válik. Amikor pedig én nyúlok a bothoz, elmagyarázza a kishúgának, hogy mamának fáj a lába, nem fogunk hosszú sétára indulni, ezért olyan játékot kell kitalálni, hogy ne kelljen sokat mennie. Kiscsoportos óvodás létére belátásból és segítőkészségből sok felnőtt példát vehetne róla.
