Öt teltházas előadást is tartott Budapesten, Pécsen és Debrecenben a szerb származású, Ausztráliában élő Nick Vujicic, a kezek és lábak nélkül élő férfi, aki gyerekként, 10 éves korában elkeseredésében bele akarta önmagát fojtani a fürdőkádba. Kilátástalannak érezte az életét és a jövőjét, hiszen kezek és lábak nélkül született, s ezen az állapoton sehogyan sem lehetett [&hellip
Öt teltházas előadást is tartott Budapesten, Pécsen és Debrecenben a szerb származású, Ausztráliában élő Nick Vujicic, a kezek és lábak nélkül élő férfi, aki gyerekként, 10 éves korában elkeseredésében bele akarta önmagát fojtani a fürdőkádba. Kilátástalannak érezte az életét és a jövőjét, hiszen kezek és lábak nélkül született, s ezen az állapoton sehogyan sem lehetett változtatni. Ma 31 éves, boldog családapa, ismert előadó, aki millióknak adja vissza a reményt abban, hogy minden ember értékes. A Nem Adom Fel Alapítvány, a Szeretet a Válasz Közhasznú Egyesület és az Ez az a nap! Szervezőiroda által meghívott előadót 15 ezren hallgatták meg, Nick Vujicic az összegyűlt 15,3 millió forintot jótékonysági célra ajánlotta fel.
„Milyen csodálatosan telik életem első Apák napja! Imádok itthon lenni és imádok apa lenni. Boldog Apák napját a világ összes édesapjának!” – írta Facebook oldalán Nick Vujicic, s kisfiával közös fotót is közzétett.
A férfi tetra-amélia szindrómával, mind a négy végtag hiányával született: egyedül egyik lábfejét tudja használni, azon is csak két ujj van, karja, keze, combja, lábszára nincs. Szüleit nagyon megrázták a történtek, ám miután bebizonyosodott, hogy fiuk a hiányosságai ellenére is életképes és fejleszthető, mindent megtettek azért, hogy amit lehet, megadjanak számára. Ennek ellenére miután tudatára ébredt, s rájött arra, hogy „soha nem lehet normális élete”, meg akart halni. Ma mindenért hálás, ami vele történt és azért járja a világot, hogy az állandó elégedetlenség helyett hálára tanítsa az embereket mindazért, ami megadatott számukra.
„8 évesen tudtam, hogy nem fogok megházasodni, hiszen a feleségem kezét sem tudnám megfogni. Tudtam, hogy sosem lesz munkám, sosem lesz célja az életemnek. Imádkoztam, de Isten nem hallgatott meg: hiába kértem tőle, hogy nőjenek ki a kezeim és a lábaim, sosem nőttek ki, pedig nem voltam rossz gyerek. 10 évesen megpróbáltam belefulladni a fürdőkádba. Most itt vagyok: búvárkodom, szörfözöm, ejtőernyőztem is már, nagyon sokat utazom, van egy gyönyörű, szerető feleségem, februárban pedig megszületett a kisfiam.”
Mit számít hogy nézel ki?
Nick Vujicic szándékosan hasra esik a színpadon. „Tessék, elestem. Most itt kell, hogy maradjak örökre? Nincs se kezem, se lábam, esélyem sincs felállni, nem igaz?” – kérdezi a közönségtől. „Nem igaz! Megpróbálom tízszer, százszor, ha kell. Csak akkor nincs esélyem felállni, ha meg sem próbálom, hanem feladom” – mondja és addig fordul és segíti a fejével magát, míg lendületet nem vesz, s feláll. „Van pár dolog az életben, amit se irányítani, se megváltoztatni nem tudsz, élned kell vele. Tied a döntés, hogy feladod vagy folytatod.”
„A világ minden táján beszélgettem felnőttekkel, betegekkel, fiatalokkal. A gyerektől meg szoktam kérdezni: szerintük menő vagyok-e? Azt felelik kórusban: igen! Azután megkérdezem tőlük: lennének-e szívesen a barátaim? Kiabálva válaszolják: igen! Ekkor azzal folytatom: meg vagytok ti őrülve, hiszen nincs se kezem, se lábam, kinek kell egy ilyen barát? Erre azt szokták mondani: ez semmit sem számít. Visszakérdezek: tényleg nem számít? Nem számít, kit érdekel!? Ezt kiabálják vissza. Igaz, hogy sokan megijednek tőlem, de az előadások után pedig nagyon sokan megölelnek. Ha nem számít az, hogy én hogy nézek ki, akkor te miért panaszkodsz arról, hogyan nézel ki?” – tette fel a kérdést Nick Vujicic Debrecenben is. „Bennünket embereket annyi minden megzavar: folyton aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk. Rágódunk a múlton, aggódunk a jövő miatt, s közben nem tudunk boldogok lenni a jelenben.”
Senki sem hiba!
„Sokszor az ember elkezd arra koncentrálni, hogy mi az, amit szeretne, ha máshogy lenne, és mi az, amit nem szeretne, ha lenne. A sajnálkozás leköti az energiáit, közben szinte elfelejti, hogy mi az, amije viszont tényleg van. Rájöttem, választhatok: hálás leszek azért, amim van, vagy mérges és szomorú azért, amim nincs. Ne nézz jobbra, ne nézz balra, ne nézz hátra, de még előre se nézz! Legelőször nézz fel az égre! Céllal vagyunk itt. Mindannyian követünk el hibákat, de egyikőnk sem hiba. Úgy szeretlek, ahogy vagy.”
Kapcsolódó cikkek:
Mi is alkothatunk maradandót! – könyvet írt és Akadémiai Díjat kapott Szekszárdi Miklós
Minden nap lefutotta a maratont egy SM beteg sportoló
Mindenkinek meg kell másznia a maga hegycsúcsait
