Az SM-diagnózis felállításakor zokogva gondolt arra, hogy véget ért az addigi élete. Visszatekintve már úgy látja: van, ami akkor kezdődött el igazán, miután felhagyott a – mint fogalmaz – világi hívságokkal, s energiáját az élet valóban fontos dolgaira összponto- sította. Nagyvállalat helyett főállásként családját menedzseli, ám szervezőkészségéből és kapcsolataiból sok SM beteg is profitált már, [&hellip
Az SM-diagnózis felállításakor zokogva gondolt arra, hogy véget ért az addigi élete. Visszatekintve már úgy látja: van, ami akkor kezdődött el igazán, miután felhagyott a – mint fogalmaz – világi hívságokkal, s energiáját az élet valóban fontos dolgaira összponto- sította. Nagyvállalat helyett főállásként családját menedzseli, ám szervezőkészségéből és kapcsolataiból sok SM beteg is profitált már, miután a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány kuratóriumának tagjaként dolgozni kezdett azért, hogy Magyarországon is hozzáférhetőek legyenek a korszerű terápiák, s a támogatók adományai révén élhetőbbé váljanak az SM-es mindennapok. Dr. Latorcainé Újházy Aranka azt mondja: ugyan fizikai korlátok között, ám lelkileg békében él, s jobban érzi magát mint 5 évvel ezelőtt.
Sok beteghez hasonlóan Latorcainé Újházy Aranka SM-es betegútja is a reumatológián kezdődött: fájdalmai miatt hosszú időn át járt kezelésekre, ám azok csak ideig-óráig nyújtottak enyhülést. Amikor gond támadt a szemével, eleinte még akkor sem sclerosis multiplexre gondoltak.
– Mérnök-közgazdászként az e-gyik legnagyobb fuvarozási vállalat, a Volán Tefu marketing főosztályvezetője, majd igazgatóhelyettese voltam, az üzleti élet mellett hobbimmá vált az ikonfestészet. A saját örömömre készített festményeket kisebb megbízatások követték, mígnem felkértek a hajdúszoboszlói görög katolikus templom ikonosztázának megfestésére. E munka közben homályosult el a látásom. Nagyon kétségbeestem, majd azt mondtam az orvosnak: hozzon rendbe, mert ha másként nem, akkor nagyítóval, de meg fogom festeni, amit elvállaltam! – érzékelteti korabeli elszántságát. A látása ugyan hamar visszatért, ám nem sokkal később szembesülnie kellett azzal: szerteágazó tünetei hátterében az SM áll.
– Az orvos azzal vigasztalt, az SM nem jelent automatikusan kerekesszéket, sokat segít, ha fejben úgy döntünk, nem hagyjuk magunkon elhatalmasodni a kórt. Ezt persze tanácsolni könnyebb mint meg- valósítani. Három évembe telt, hogy fel tudjam dolgozni a történteket. Végül elhatároztam: nem adom fel a jövőmet. Voltak nagyon nehéz időszakok, amikor egyáltalán nem tudtam lábra állni, de akkor is harcoltam: nem erőszakkal, inkább alázattal, fohásszal és lelki erővel – vall a történtekről Latorcainé Újházy Aranka.
– Sokat jelentett, hogy felvállaltam a betegséget: nem volt szégyenérzetem, amikor bottal kellett járnom, hiszen a bajt nem a rossz életemmel szereztem, hanem keresztként kaptam, hogy méltósággal viseljem – jelenti ki. Hozzáteszi: ez a meggyőződése motiválta akkor is, amikor elvállalta az SM alapítvány kuratóriumi tagságát.
– Azoknak is meg kellene ismerni a betegségeket, akik nem érintettek. Ez a kulcsa, hogy átérezzék: a statisztikai adatok érző, elfogadásra vágyó, élni akaró embereket takarnak. A tájékozottság az alapja az empátiának és a szolidaritásnak, hogy közelebb kerüljünk ahhoz: ha valaki megtántorodik az utcán, ne lépjék át azzal, hogy ő biztosan egy lókötő részeg – fogalmaz. A civil szervezetek megerősítését azért tartja fontosnak, mivel a tagságuk révén ezek az egyesületek vannak a legközelebb a rászorulókhoz, így pontosan tudják mire van a legégetőbb szükség.
Magánéletére visszatérve az immár öt unokával büszkélkedő nagymama kijelenti: a betegség alap- vetően megváltoztatta világképét.
– Sok mindent alárendeltem a munkámnak, alkalmazottként is tulajdonosi szemlélettel dolgoztam, fontos volt számomra az elismerés, a siker. A korábbi vállalatom privatizációja után is kínálkozott lehetőség egy felsővezetői állásra, ám még ha az egészségem meg is engedte volna, ez akkor már nem volt fontos számomra. Nem motivált többé, hogy 20 órákat dolgozzak azért, hogy egy cég több nyereséget termeljen a tulajdonosnak. Ráeszméltem, mennyire tűnékeny és jelentéktelen a világ talmi csillogása. Ma már mosolygok egykori önmagamon – vall a szemléletmódjában bekövetkezett változásról.
– Nyüzsögnek körülöttem a gyerekek, kikérik a véleményemet arról, amihez értek. Nem végtelen az energiám, ezért nagyon megfontolom, hogy mire szánok belőle. Koncentrálom az erőmet, hogy tyúkanyóként minél inkább én segíthessem a családtagjaimat, s amíg lehet, ne nekem kelljen segítséget kérnem. Emellett amikor csak tudok, ma is festek, töretlen hittel ikonokat, oltárokat készítek – enged bepillantást mindennapjaiba Latorcainé Újházy Aranka.
Azzal összegzi a beszélgetést: „a betegség miatt sok mindent fel kellett adnom, ám a fontos dolgok közül nem vesztettem el semmit.”
